Szàmotokra milyen az igaz baràtsàg?

A két fél kölcsönösen számíthat egymásra nemcsak örömben, hanem bánatban is, gondban is. Jelen vannak egymás életében, a fontosabb lépcsőknél, történéseknél személyesen is. Nem erőltetett, vontatott a beszélgetés, a kommunikáció, mindenről tudnak beszélni; a legkomolyabb témáktól a legkomolytalanabbakig.

Kölcsönös bizalom, tisztelet van, ítélkezés és gonoszkodás nélkül. Remek a kettejük közti dinamika, egyik sem akarja a másikat "ledominálni" (elnézést, jobb szó nem jut most rá eszembe, pedig ezt én sem szeretem). Rendszeres beszélgetések, programok vannak, a két fél igényének megfelelően.

Mind szép,amit a 2-es írt, de ez már csak a mesékben létezik.

Ugyanis, ha valakinek a barátság mellett párkapcsolata lesz,akkor általában ellaposodik és egyoldalúvá válik az egész addigi viszony.Átéltem három barátommal is, egynél pedig nagyon fájó,mivel olyan emberről van szó,akire minden téren felnéztem és azt hittem, vele egy kulönleges kapcsolat épult ki.

De a párkapcsolata, ráadásul olyan emberrel,akiről elejétől tudtam,hogy mi lesz a kimenet, szinte teljesen lehűtötte a kettőnk viszonyát.Fölényes lett, sokszor kioktató és nem ért meg ,sok mindenben.Azért ugyanis,ha valakinek van rendszeres nemi élete,aki ide-oda járkálhat,programozhat, attól nem kéne lesajnálva bánni a másikkal.Akinek nincs kapcsolata, nem úgy él,ahogy szeretné és ezt néha még az orra alá is dörgölik.

A bizalom egyoldalúvá vált, ráadásul,amikor gondok voltak, a segítő tanácsaimra én lettem a rossz,mert láttam,milyen a párja és hogy bánik a barátommal.

Sajnos nem számíthatok rá, személyes találkozások nincsenek, programok évek óta nincsenek.Mikor még voltak,akkor is úgy lehetett,hogy a párja délutáni álmát aludta,vagy dolgozott.Máskor "készenlétben " kell állnia.

Ez egy olyan barát volt,aki testvérként volt az életemben :(

Sem előtte nem volt ilyen, és tudom,hogy többet már nem is lesz ilyen.