Miért nincsenek igazi barátaim?

Az a problémám, hogy soha nem voltak még igaz barátaim. Mindig haverjaim voltak, volt amikor még az se. 2 éve volt egy társaság, velük jártam el ide oda, jó volt velük szórakozni meg minden, de nem igazán bírtak ott, én nem voltam elég menő hozzájuk vagy nem tudom. Kikerültem onnan, és egészen mostanáig nem is voltak barátaim. Új suliba kerültem, úgyhogy új embereket ismertem meg, 1 évbe telt, amíg össze tudtam velük haverkodni. De így is érzem, hogy valahogy én kisebb rangú vagyok, mint ők, és én vagyok az, akit a legkevésbé kedvelnek. Az egyik lányt látszólag nem is érdeklem, neki mindegy, hogy ott vagyok-e vagy nem (de azért inkább ne legyek), nem is figyel arra, amit mondok, ha akar valamit csinálni, menni valahova, nem is nagyon hív. Egy másik csaj (szintén a társaságunkból) pedig újabban kritizál, nem olyan durván, de érzem, hogy szégyell engem, vagy nem is tudom minek nevezzem már ezt. Elegem van, nekem miért nincsenek soha rendes barátaim? Mert nem tudom sehol megtalálni a helyem? Mindig bekerülök egy társaságban valahogy, aztán csak hopp, egyszer ki, és nem is tudom, hogy min kéne változtassak, mert ha megmutatom az igazi énem, úgy néz ki nem igazán értékelik. Már nem tudom, mit tehetnék, belefáradtam, hogy én beleadom a maximumot a "baráti" kapcsolataimba, és egy-egy pedig emberszámba se vesz. Mit tehetnék? Előre is köszönöm a választ.