Miért viselkedik így a fiúhaverom?

Sziasztok! Tanácsot szeretnék kérni.

Van egy fiúhaverom, akinek vannak mentális gondjai. Tegnap irogattam vele, és meghallgatam hogy mi a problémája. Azt mondta vagdossa magát, senkit se érdekel a jólléte(pedig jo sok baratja van), minden mondatomra adott valami ellenérvet, hogy ő nem fontos, hobb lenne meghalnia, meg majd egyszer felvagja az ereit. En mindent mondtam neki, hogy igenis fontos, meg segiteni probaltam, aztan azt mondta higy amikor elmegy mellette egy auto az utcan arra gondol hogy mi lenne ha ele ugrana. Nekem is voltak/vannak mentális gondjaim, de én úgy gondolom hogy ez már sajnáltatás a véleményem szerint. Mert nekem is voltak ilyen gondolataim, de soha a büdös életbe nem mondtam volna ezekete el SENKINEK. Mert én úgy gondolom hogyha valakinek vannak ilyen gondolatai, az éppen, hogy nem akarja magára vonni a figyelmet, nem? Ti mit gondoltok erről?

Ezeket a mondatokat is leirta:

Senkit se érdeklek

Jobb lenne ha meghalnék

Nincs önbizalmam

Aztán mondtam neki hogy kezdj el változni, menj sportolni, aludj többet, kezdj el egészségesen étkezni, az arcodat kezd el ápolni, hogy ne kegyen pattanásos, változtass a ruháidon, és akkor szeretni fogod magadat egy idő után. Erre ő: Hagyjam békén a hülyeségeimmel, inkább felvágja az ereit.

Mit kénne tennem? Ti is úgy érzitek, hogy ez sajnáltatás már?