Miért csak addig "kellek" valakinek, amíg nagyon ráér?

Én már kamaszként rájöttem arra, hogy nagyon kevés az a típusú ember, aki megéri barátságra, és olyan mint én. Szóval nem is éreztem, hogy akarnék energiát fektetni olyanba, akin látom, hogy nem törődik velem.

Ez teljesen normális, a modern társadalom "hatalmas fejlődésének" a velejárója (illúzió, mese, hogy mi felfelé fejlődünk, valójában lefelé párszáz éve). Izoláció, valódi humán értékek már nem fontosak, csak nagyon kevés embernek.

Szóval ne magadat érezd rossznak. Az a normális, ha van igényed, ki akarod adni magadat, szeretnéd hogy a másik is meghallgasson.

Nekem mindig csak 2-3 barátom volt maximum, de azok igaziak, akiknek bármikor bármiről mesélhetek, érdekli őket, felkeresnek hogy mi van velem, hiányolnak, PANASZKODNAK ha nem írok és nem mesélek!

De ez abba került, hogy én 99.99%-ával az emberekkel nem is próbálkozom semmit sem, már az elején érzem, hogy a másik milyen.

Ha akarod nekem dobhatsz egy üzenetet a problémádról.

A baratsag nem munkahely. Ha nem erek ra,nem keresem. Ez nem parkapcsolat. Nem gaz,ha evente egyszer talalkozunk.

Felnott ember meg nem tud csetelgetni allandoan. Ugyse potolja a szemelyes talit.

Én sajnos ezt párválasztó korban vettem észre nőknél. Pedig mindig is nagy hírnöke voltam annak, hogy igenis van nök között őszinte barátság, de rá kellett jönnöm, hogy ah, amit ők annak hívnak, az nem az a minőség, mint ami a férfiaknál van. Legalább is párválasztó korban. A későbbiekről egyelőre nem tudok beszámolni, nyugdíjas még nem voltam.

Sajnos a párválasztás a nőknél annyira központi kérdés ebben az időben, hogy minden felülír és egyszerűen kipörögnek ezek a barátságok. :-( Én is így jártam rengeteg barátnőmmel. Egy idő után már nem is írtam nekik, ill. nem válaszoltam nekik, mert nevetséges volt, hogy egy egyszerű kávézást komoly előkészületek előznek meg, bezzeg pasikkal minden este képes órákon át chatelni, meg állandóan Tinder randikra jár. Ehhez nekem nincs lelki erőm.

Nalam is az a helyzet mar nincs erom az ilyen"baratkozasokhoz".Epp olyan fazisban vagyok hogy elegem van belole! Jobb hogy ne legyen senki,meg egyedul lenni mint folosleges dolgokon agyalni,ami elveszi a lelki beket es megterhelo.

Jol irja az elso valaszolo ezek nem igaz baratok.

Megertem az elkeseredettsegedet...jo magam is tapasztolok ilyet ha unalmas neki,nincs programja vagy epp rossz passzba van startol amugy meg ha en nem hivnam o se hivna par hetig se talalkozni,irkalni irkal sokat is,meg kuldozget videokat.De az nem igaz hogy nem er talalkozni valaki ha epp zsufoltabb is az idoszak par hetente 1,5 hetente egy rohadt kavera vagy setara.Ugyse nem otthon ul egesz ido alatt meg vannak programjai,talalkozik masokkal.Elfoglaltsagra,kimerultsegre,faradsagra,rossz kedvre hivatkozik meg nincs energiaja...erdekes par honapja epp hulla faradt volt delutan de lattam este elment egy koncertre velem persze azon a heten lemondott egy koncertet es par nappal elotte mondta biztos nem fog raerni akkor mar elore tudja sok a munka...