Hiányzik a legjobb barátom! Meg fog még bocsájtani nekem? 21F

Sziasztok!

A történet elég hosszú, próbálok rövid, tömör lenni, hogy minden érthető legyen. A barátom fél évvel idősebb mint én és középiskola óta (2016) ismerjük egymást, osztálytársak voltuk. Később úgy alakult, hogy összejöttünk, egymásba szerettünk, a magányosságból egymást felkaroltuk és olyan élményeket, programokat csináltunk közösen, amik mind a kettőnk jó volt. Később az utóbbi 1-2 évben ellaposodtak, az előforduló viták meg nem oldása miatt. Együtt átvészeltük a vírust, csomó helyen bicikliztünk együtt, kirándultunk, belevitt a fotózás, csillagászat világába. Megtanítottam régebben korcsolyázni, az exem is bemutattam neki és azóta barátok. Volt többször olyan, amikor összevesztünk, és egy/két hetet egymás nélkül töltöttünk, nem beszéltünk. Ott rontottam el, hogy a hibákat, nem javítottam ki, és később amiket nem szeretett bennem, előjöttek. Nekem szükségem lett volna, hogy segítsen és sokat beszéljünk a gondokról (pl irigység). Szerettem volna kompromisszumot kötni vele, hogy könnyebben tudjak olyan dolgokat elfogadni nála, amiket előtte nehezen tudtam. De nem került sor a kompromisszum kötésre, nem nagyon akart. Elkezdett járni egyetemre én pedig dolgozom. Ez látszólag nem állt közénk, ugyan úgy voltak közös programok, csak kicsit kevesebbek, mint korábban. Ezt mind a kettőnk tudta, látta előre és elfogadta. Az ő horoszkópja rák, az enyém, pedig szűz. Voltak a vége felé erősebb harcom vele, mert voltak dolgom, amiket nem tudtam tolerálni, elfogadni, hogy ő azt szereti csinálni, ezzel éli ki magát. Ezek hozzá teszem, apró dolgok, tehát részemről hülyeség volt minden ilyen, mert apróságon felhúztam magam, mondtam neki csomó olyat élőben mérgemben, amit később megbántam.

Elfajultak a dolgok és ő teljesen jogosan megmondta, hogy hagyjuk békén egymást, nem akar többé a barátom lenni. Rám jellemző, hogy nem szeretem megoldatlanul várakozni, ezért sokszor csináltam az elmúlt hetekben vele, hogy kerestem, írásban, telefonon, postai úton, leveleket küldtem neki. Eleinte kaptam választ (ímélben), viszont az utóbbi egy hétben már nem. Kiderítettem, hogy mindenhol eltüntette magát, letiltott, teljesen jogosan szerintem, de én sajnos nem tudom elengedni, ha valamit ennyire elcseszek és nem tudom elfogadni, hogy egy számomra nagyon fontos barátot elvesztettem, mert képtelen voltam vele dűlőre jutni és tenni a hibáim ellen. Hozzáteszem, hogy korábban ő is úgy vélekedett rólam, hogy én vagyok az egyetlen barátja, akiben megbízott, rám mindig számíthatott és sok közös volt bennünk. Csak a bizalmat a butaságom miatt leépült köztünk.

Most már elfáradtam az írogatásba, szeretnék neki teret hagyni, de őrülten hiányzik és bármit megtennék, hogy újra jóba legyünk!

Én nagyon bízom benne, hogy ha időt hagyok neki, akkor később vissza fog jönni és sokadjára ad esélyt nekem és megbocsájt. Megbántam, hogy rosszul bántam vele.

Mit gondoltok? Szerintetek hogy fog dönteni? Rossz ember vagyok?