Hogyan segíthetnék a barátomnak?

Egy ideje szoktak lenni olyan gondolataim, hogy meg kéne halnom. Nincs sok hozzátartozóm, a családomra egyáltalán nem számíthatok, összesen két közeli barátom van, és mindkettőjüknek elmondtam. Az egyikükről utólag tudtam meg, hogy neki is volt ilyen időszaka régebben (még nem ismertük egymást), és volt olyan ismerőse is, akit öngyilkosság miatt veszített el. Mikor ezt megtudtam, nagyon megbántam, hogy elmondtam neki, nem akartam őt triggerelni. Azóta mindig ott van nekem és nagyon odafigyel rám, próbál segíteni, amiben csak tud. És ezzel nem is lenne baj, hálás vagyok érte, csak épp az a gond, hogy képtelen határokat állítani magának. Folyton segíteni akar, biztat, hogy beszéljek a problémáimról, pedig közben nyilvánvaló, hogy mennyire kényszeres neki az egész. Ha viszont nem nyílok meg neki, akkor neheztel rám, hogy nem bízom meg benne. Mondtam már többször is neki, hogy nem szeretném, ha terapeutát játszana, de ő ennek ellenére is úgy érzi, hogy ezt kell tennie. A saját érzéseit teljesen félreteszi, hiába mondtam, hogy nekem azok is fontosak. Még korábban felvetettem neki, hogy talán jobb lenne nem folytatnunk a barátságunkat, de arra is nagyon negatívan reagált. És igazából én se gondoltam ezt komolyan, nem akarnám őt elveszíteni, csak tényleg nem tudom, mi mást tehetnék. Nagyon szeretem őt, hálás is vagyok, hogy támogat, de saját magának is árt meg én se leszek jobban attól, ha kikészíti magát miattam. Tudom, hogy neki is nehéz, neki is több mentális betegsége és személyiségzavara is van, és tudom, hogy a viselkedése nagy része ezekből fakad. Mit csináljak, hogyan értethetném meg vele, hogy határokat kell húznia? Vagy hogyan húzzak én határokat anélkül, hogy megbántanám őt?