Szoktatok néha olyat érezni hogy valaki sok nektek?Mi okozhatja ezt?

"ecsetelte ot nem erti meg senki,nem szereti senki,nem fontos senkinek,szeretethianyba szenved"

Ha nekem ezt ecsetelné valaki, akkor áttételesen nyomást éreznék magamon. Ha én sem találkozom vele, akkor igazolom a nyafogását. Fellelhető ebben némi mártírjáték, megértem, ha ez ösztönös távolságtartást kapcsol be nálad.

Hát nálam az tette be a kaput, mikor kaptam öt kisregényt üzenetben, és miután arra nem válaszoltam 4-5 órán belül, kaptam még egy pár kisregényt, ott konkrétan le is töröltem a messengert a telefonomról a francba. Egyszerűen megvan a magam baja, utána egy nappal elkezdett hívogatni, az se érdekelte, hogy munkában vagyok, elkezdte lejátszani azokat a köröket, amiket már sokszor lefutottunk, elmondta újra és újra ugyanazt, azzal, hogy "de ezt még hallgasd meg, ez fontos" mondom nem baszdmeg, nem az, hallottam már legalább szászzor, új információ nincs benne, már szászzor elmondtam, hogy ezt egy terapeutának kellene elmondani és nem nekem, de de de hallgass meg...

Lehet, hogy kegyetlenül hangzik, de egyszerűen tényleg nem bírtam tovább. Sok jó tulajdonsága van ennek az embernek, érdekes, okos, viszont én ekkora terhet nem tudok a nyakamban cipelni folyamatosan, szóval a számát is letiltottam.

Azóta nyugi van, életem legjobb három hetén vagyok túl, rengeteg szabadidőm lett, voltam sokat túrázni, régi barátokkal felvettem újra a kapcsolatot, mert nincs az, hogy minden szabadnapomon vele kell lógjak, mert különben elhanyagolva érzi magát és jönnek a kisregények meg a hívások, valahol sajnálom, mert amúgy élveztem a társaságát, mikor épp nem erőltette rám, de meg kellett húznom végre a határaimat, és nem bántam meg, hogy megtettem.

Az utolsó két sorból nekem is egyfajta nyomásgyakorlás jön le, illetve talán egy parányi érzelmi manipuláció is, hogy te biztosan ott maradj vele, elérhető legyél a számára, minden értelemben ás bármikor. Lehet, hogy nem gondolta végig, amit mondott, de az is megeshet, hogy tényleg volt benne egy mögöttes/hátsószándék. Szintén megértem, hogy benned is elsőre az "egy lépést hátra" dolog bukkant fel.

Nekem eddig egy valaki volt "nagyon sok", jobb kifejezés nem is jut eszembe rá. Nagyon töményen panaszkodott állandóan, offline (gimiben) és online egyaránt, mindezt eléggé hőbörgős stílusban, mert nagyon könnyen felhúzta magát pici dolgokon is. És mindig engem talált meg a panaszokkal. Egy ideig szívesen átbeszéltem vele a dolgokat, aztán átbillentünk a ló túloldalára. Egyszerűen nem volt nyugtom. Én is sorra kaptam a kisregényeket, és már szabályosan nyomasztott az egész.. Nem számíthattam rá a végén, pedig nekem is voltak gondjaim (rokon elvesztése, műtét szélére kerültem), ő pedig csak lökte a lehúzó szöveget, meg sem kérdezve, hogy mennyire vagyok befogadóképes.

Aztán betelt a pohár, és megmondtam neki, hogy mit érzek, de kedvesen. Ő pedig totál kiakadt, aminek veszekedés lett a vége, és a mai napig nem tudtam vele, felnőttekhez illően, megbeszélni.