Az emberek mi miatt nem mondjàk meg a màsik embernek hogy miért nem akarnak talàlkozni vele ha ő akarja?

Ne haragudj, de ha az életben is ilyen vagy, akkor baromi fárasztó lehetsz. Nem ismerjük a történet másik oldalát, de észre kell venni, hogy mikor vagy sok valakinek, és visszavenni. Akkor is, ha egyébként nagyon fáj.

Sőt, jobbat mondok. Már akkor érdemes észrevenni a jeleket, és hátrébb lépni, amikor a másik még nem kerül tudatosan, csak lassan hátrébb szorulsz az életében. Ha ilyenkor visszaveszel, nem keresed, akkor megadod neki a lehetőséget, hogy hiányozni kezdj neki, és ő nyisson feléd, ha szeretné. És akkor te eldöntheted, hogy ezt a nyitást elfogadod-e. De ha folyton nyomulsz, meg adod a sértődöttet, csak magadat járatod le, és a saját méltóságodat veszíted el.

Csak a fő kérdésre válaszolva:

Hasonló helyzetben vagyok benne. Ha visszagondol az ember az elmúlt időszakokra, akkor össze tudja hozni, hogy mi-hogyan-miért alakult úgy, ahogyan alakult.

14-es vagyok.

Van ilyen. Vannak emberek, akik könnyebben kitárulkoznak, aztán nem igazán gondolnak mögé semmit. Aki meg nem ilyen, az rögtön azt hiszi, hogy akkor milyen jóban lettek, aztán meg koppan, amikor mégsem.

Hidd el, ismerem az érzést, én is rendszeresen járok így. Legutóbb néhány hete volt, hogy egy jó ismerősöm hosszasan szórakoztatott a válása intim részleteivel, én hülye meg azt hittem, ez valami barátság kezdete.

Egy hét múlva találkoztunk egy nagyob társaságban. Odamentem hozzá, hogy hogy van, de azonnal otthagyott, és egész végig a szemkontaktust se vette fel velem. Siránkozhattam volna, hogy ezt most mégis hogy, meg átvert, ilyesmi, de semmi értelme. Pontosan tudom, hogy ezt most hogy. Neki ezek a dolgok nagyon könnyen mennek, és attól még, hogy nagyon személyes dolgokat megoszt valakivel, még nem kötődik hozzá érzelmileg. Talán nem is igazán emlékszik arra, hogy beszélgettünk, annyira nem jelentett neki semmit. És mivel én egész más vagyok, félreértettem az egész szitut. Ennyi és nem több.

Az ilyet érdemes tudomásul venni, és ennyi. Aztán egy idő után már meg se lepődsz majd.