Felőtt korra hogy lesznek, vagy maradnak meg az ember barátai?

Törvényszerű, hogy a gyerekkori, fiatalkori barátok egy része eltűnik az ember életéből, de nem feltétlenül kell így legyen. Tenni kell érte mindkét félnek, illetve néha az egyik félnek kicsit erősebben kell dolgoznia, pl. a szakközépiskolából megmaradt (4 lány) társaságból egyedül nekem nincs gyerekem, így én magamra vállaltam, hogy időről-időre összetrombitálom a társaságot, illetve amikor külföldön éltem nekem kellett mindig előre terveznem, hogy beleférjenek a baráti találkozók is, amikor hazalátogatok. Ugyanakkor voltak olyanok az életemben, akiket elengedtem, mert úgy éreztem nagyon egyoldalú részemről a kommunikáció, kapcsolattartás, és igazam is lett, eltűntek teljesen, miután én nem kerestem őket. És olyanok is (ezek voltak többségben), akikkel nagyon más irányba fejlődtünk, meg őszintén szólva egy 10 éves gyerek nem feltételnül olyannal barátkozik, akivel a 30 éves énje is barátkozna. Voltak, akik nem voltak annyira fontosak (és én sem nekik), hogy megmaradjon a kapcsolat.

Mindenki másfajta életet él, de ha csak a munkahely az egyetlen közeg, ahol mozogsz, akkor nyilván csak ott tudsz barátságokat kialakítani. Nincs semmi hobbid, pl.?

Nekem pl. a 20-as éveim elején az öcsémen keresztül alakult ki egy jó baráti társaságom, és később 30-hoz közel egy bloghoz kapcsolódóan. Innen is, onnan is van akivel jobban, van akivel lazábban tartom a kapcsolatot, van akit barátomnak nevezhetek, van aki már inkább csak ismerős/haver.

Munkahely más téma, eddig egy barátságom alakult ki és maradt meg, illetve a mostaniban is van egy, akit már inkább barátnak tekintek mint munkatársnak, vele valószínűleg megmarad a kapcsolat akkor is, ha elmegyek innen. De volt olyan hely is, ahol aktuálusan 4 munkatársammal sokat jártunk el ide-oda, szórakozni stb., elég szoros kapcsolat volt, ismertük egymás magánéletét is, segítettük egymást stb., de aztán ahogy egymás után elmentünk a cégtől lassan szétesett a társaság: ezek a barátságok nem állták ki az idő próbáját, de ettől még jó szívvel emlékszem vissza rájuk.