A legjobb barátnőm már csak szánalomból akarja tartani a kapcsolatot. Mit tehetnék?

Felnőttek vagyunk, kerek 10 évig voltunk legjobb barátnők. Sokmindent kibírt a kapcsolatunk, köztük azt is, hogy én közben évekig külföldön éltem. Egyrészt nagyon mély, bizalmas kapcsolatban voltunk, másrészt pedig szinte már családtagnak számítottunk egymásnál, vigyáztunk egymás gyerekeire, karácsonykor is összejöttünk legalább egy koccintásra stb. Tehát teljesen részei voltunk egymás életének.

Múlt héten kiderült, hogy nagyon nehéz helyzetbe került, és nem mesélte el. Másnak viszont igen, és mást kért meg rá, hogy segítsen neki, támogassa. Ez akkor eléggé szíven ütött, de ahogy visszagondoltam az elmúlt időszakra, egyáltalán nem volt váratlan. Rájöttem pl., hogy igazából tavasszal beszélgettünk utoljára. Ez azért tűnt fel nehezen, mert közben folyamatos kapcsolatban voltunk, beszéltünk praktikus dolgokról, voltunk egymásnál kerti partin, de csak nagyon felületesen beszélgettünk. Ha felvetettem, hogy üljönk be ketten egy kávéra, vagy jöjjön át a családja nélkül, mindig elutasította azzal, hogy nem ér rá. (Korábban ez mindennapos volt). Közben lett több új barátja, akikre persze ráért. Pár hete azt mondta, mennyire furdalja a lelkiismeret, amiért olyan ritkán keres, és ennek az értelmét is csak most érettem meg ("Tudom, hogy keresnem kéne téged, mert nem akarok szemét lenni veled, de sajnos semmi kedvem hozzá.")

Aki volt már ilyen helyzetben, mi lett a vége? Menthető vajon ez még? Hagyjam kicsit pihenni a dolgot, hátha elkezdek hiányozni neki? Vagy ennek már lőttek? Én most úgy érzem, nem akarok vele beszélni sem, mert ahhoz semmi kedvem, hogy huszadrangú ismerős legyek az életében.