Leépítenétek az ilyennek a barátságát? (Bővebben lent)

Van egy barátnőm, akivel azt hittem hogy jót tesz a barátsága nekem, de kezdem azt hinni tévedtem. Egy problémával küzdünk, emiatt is kezdtünk el barátkozni. De az utóbbi időben nagyon elkezdett fárasztani. Eddig is megcsinálta, de most már kezd sok lenni hogy napi 2x-3x felhív, és nem egy percekre, hanem minimum fél órára. Az esetek 90%-ban panaszkodik, amik ellen tudna tenni, de nem akar, csak eldarálja nekem. Van egy közös ismerősünk, aki nagyon kétszínű, tipikus aki a szemedbe nyalizik, de a hátad mögött kibeszél. Minket is kibeszélt. Barátnőm jobb viszonyban van vele, mégis mérges rá hogy ilyen. Pénteken elmondtam neki, hogy én ebben nem kívánok részt venni, mert gyűlölöm a kétszínű embereket, és nem fogok lejárni ebbe a társaságba emiatt is. Barátnőm még vacillál, mert ő megszerette ezt a nőt, és retteg a magánytól. Mondom ha neked megfelel az hogy egy ilyen kétszínű nővel barátkozol, az a te dolgod, én szeretnék tükörbe nézni.

Tegnap eléggé megbántott, nem nagyon akartam vele beszélni. Mindketten rosszul voltunk tegnap lelkileg. Ő letudta ezzel a kifogással, meg hogy "én ilyen vagyok". Mondom akkor lehet barátkozni a kétszínű barátnőddel, aki nem fog meghallgatni, akiben annyi empátia sincs mint egy döglött lóban. Én meghallgatlak mindig, amikor nincs kedvem akkor se, de belém rúgsz. Na ezért is mit kaptam.... Bocsánatot kért, de nekem állt hogy hát mennyiszer kérjen még... mondom nem kell, de nem foghatod a betegségedre hogy lelkileg bele rúgsz az emberbe vagy sem.

Nagyon lehúz engem ez a nő, rosszul vagyok ha már csörög a telefonom. Én megvagyok egyedül is, én nem félek a magánytól.

Leépítenétek az ilyen embert, vagy elfogadnátok hogy ő ilyen?