Hogyan fogadhatnám el, hogy egy több éves barátság tönkrement?
Kb. 2 és fél éve távolodtunk el egymástól a legjobb barátnőmmel. Kicsit gyerekesen kezeltük a dolgokat mert nem beszéltük meg a problémánkat és mindketten elhanyagolva éreztük magunkat. De ez nem volt jellemző ránk ezért nem értem miért nem tudtuk megoldani ezt is. Engem nagyon bánt a mai napig. Kb egy éve vettem magamon erőt és elmondtam neki mennyire hiányzik és igyekeztem kifejezni a sajnálatomat amiben én hibáztam. De nem jutottam vele semmire. Illetve, de tök normálisan el tudtunk beszélgetni, de energiát már nem tudott fordítani abba, hogy mindent a régivé tegyünk. Másfél év után talán nem is csoda. Sajnos olyan társaságba került amivel én nem tudok azonosulni, nem is szeretem a baráti társaságát, ők sem engem. Rendszerint piszkálnak, sokszor minden előzmény nélkül. Már a ,,barátnőmben” sem tudok megbízni, de mégis borzasztóan hiányzik a régi énje, a sok közös program, hogy milyen intelligens lány volt, de mégis dilis. Annyival másabb volt. De ezen nem tudok változtatni nyilván, nem tudok annál többet tenni érte mint eddig. Azt hiszem el kell engednem, hogy mi valaha is vissza találunk egymáshoz. De hiába vannak más barátaim akiket szintén nagyon szeretek, ha ő nekem annyira fontos személy volt, hogy nehéz túl tennem magam ezen. Hogy segíthetnék magamon? Valaki volt hasonló helyzetben? Hogy rendezted el magadban?
Köszönöm a válaszokat!
20 N
válasza:Ez az élet rendje, bármilyen furcsán is hangzik! Már középiskolás korotokban sem voltatok legjobb barátnők, azóta meg mindkettőtöket másfelé sodor az élet. Változik az élethelyzetetek, társaságotok, és nyilván a felfogásotok is, ami elmúlt, ahhoz évek után hiába ragaszkodsz. Ha utálod a társaságát, nem kell közös programot csinálni, menjetek el kettesben néha, aztán lehet, hogy évek múlva az is kikopik.
Az ember életében rengeteg ilyen kapcsolat van, régen nincsenek az óvodás, általános, középiskolai barátok, aztán majd ugyanúgy elmúlnak a munkahelyiek is, ha már nem érzed jól magad velük, nincs bennetek közös, akkor felesleges abba kapaszkodni, hogy évekkel ezelőtt milyen volt, a múltban nem szabad élni.
válasza:Jól írja 1., ez az élet rendje.
Én ezt úgy fogom fel (most már), hogy ennyi dolgunk volt egymással az Életben. Vannak akikkel keresztezik egymást az útjaink, pár hónapig/évig együtt vagyunk, aztán amikor már nincs dolgunk egymással, ellaposodik, és vége. Hidd el, ha lett volna még a kapcsolatotokban tartalék, akkor megoldottátok volna. Lépj tovább.
válasza:Énis hasonló helyzetben voltam. Néha még eszembe jut hogy a régi énjével milyen szoros volt a barátságunk ,és akkoriban jó volt. De aztàn eszembe jut, hogy a baráti tàrsasàga hatására hogy megváltozott,és így màr nem működne a barátságunk mert hiaba is akarnám ,ő már nem olyan mint régen. Àltalàban ezt futtatom végig az agyamon és így engedem el a sztorit. sajnos az emberek változnak ,többnyire nem jó irányba és mi bármennyire is akarjuk ,nem tudjuk visszacsinálni se megváltoztatni őket.Egyebkent mi 3 éve nem beszélünk, úgyhogy meg ez is úgy ahogy stimmel.
Tudom milyen érzés ,àtéltem...
Üdv egy sorstàrs..
22/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!