Mi lehet a baj? Én rontottam el valamit?

Körülbelül 1 éve megismerkedtem egy fiúval online. Eleinte nagyon jó volt, megtaláltuk a közös hangot, bármiről tudtunk beszélgetni. Nagyjából 4 hónapig minden nap többször beszéltünk és nagyon szerettem beszélgetni vele.

Egyre mélyebb témákról is beszélgettünk, én akár a legjobb barátomnak is hívtam volna.

Aztán kb fél év után valahogy ellaposodott a beszélgetés, pedig próbáltam mindent, hogy jól menjen. Azt vettem észre, hogy ő nem igazán keresett, nem írt először, napokkal sőt hetekkel később válaszolt.

Viszont, amikor én nem válaszoltam hamar, mérges lett, és azt hitte nem akarok vele beszélni, néha meg is sértődött.

Elmodntam neki, hogy szeretek vele beszélni, és nem akarom faképnél hagyni. Ezután újra beindult a beszélgetés, de hamar megint felszínes lett.

Aztán kb egy-két hónapig nem is beszéltünk. Most nyár elejen újra írtam neki, hátha, mert nem szeretnék elveszíteni egy barátot.

Megint hetekkel később válaszolt csak, viszont amikor hamar visszaírz és beindult a beszélgetés olyan volt mintha nem akarna már beszélni. Megkérdeztem, hogy így van-e de azt mondta, hogy szeretne, csak elfoglalt. Rendszeresen megnézte mit írtam aztan csak akkor válaszolt, amikor én írtam neki.

Pár napja elég rosszul voltam (érzelmileg), és mikor megírtam neki, hogy én így nem tudom folytatni, hiányzik a rendszeres beszélgetés, és rosszul esik, hogy őt egyáltalán nem érdekli ez a barátság.

Ezt is csak megnézte, de semmit nem válaszolt.

Tudom, hogy hülyeség volt azokat írni neki, de tényleg úgy éreztem hogy akár legjobb barátok is lehetnénk. Egy ilyen embert pedig nem szívesen veszítenék el.

Egyébként a fiú depressziós, így sokszor voltak hangulat ingadozásai, és eléggé önbizalom hiányos, legalábbis ezt mondta. Sokszor hitte az hogy nem érdekel mi van vele.

Én rontottam el valamit, hogy így alakultak a dolgok? Vagy ez nem rajtam múlt? Nem kellett volna írnom neki nyár elején? Szerintetek velem van a gond? Túlzottan nyomultam?

Én 18/L ő pedig 21/F. Ő külföldön él, így még nem találkoztunk személyesen, de képet már a legelején látunk egymásról, egymás hangját is hallottuk