Kutyás barátok?

Hat igen, ismeros, csak en vagyok a kutyas barat...:D Az eletemet a kutyaimhoz igazitom, mert muszaj. Bar persze en azert otthon hagyom oket, ha mondjuk bulizni megyek, de attol meg at kell alaposan gondolnom az ilyesmiket, mert 12+ orakat nem lehetnek egyedul.

Nem egymast keresitek, ennyi. Semmi baj nincs ezzel.

Nekem is tobb kutyas baratom van, mint nem kutyas, nem veletlenul.

Nem tudom, mit vársz. Nem szeretnéd, hogy ilyenek legyenek, de nem szólhatsz nekik, mert akkora megsértődnek és nem lesztek barátok, de nem szereted, hogy ilyenek legyenek. Körbe értünk.

Nézd, szerintem az a barát nem barát, akivel nem lehet megbeszélni azt, hogy ne hozza a kutyáját/gyerekét/pereputtyát minden összejövetelre. Vagy egyáltalán, ha bármilyen tabusítás zajlik egy barátságban, az már gáz.

Döntsd el, hogy a barátság ér annyit, hogy kussolj és elviseld a jelenlegi állapotot vagy a saját problémáid tálalása ér annyit, hogy megkockáztasd, hogy megsértődjenek megértés helyett. Más opció nagyon nincs.

És mint kutyás, aki hasonlóan pátyolgatja a kis szőrgombócát, nyugi, én sem értem őket.

A miénknek is jobb sora van, mint némelyik gyereknek, de ha elmegyünk vacsorázni vagy kocsmázni, akkor a husigolyó kimegy az esemény előtt szépen sétálni és majd ha visszajöttünk, kivisszük mégegyszer. Egy állítólag tanított kutya nem igaz, hogy nem bír békében ellenni egyedül otthon! Vagy ha nyaralni megyünk és nem kutyabarát a szállás, akkor is találunk ismerőst vagy kutyanapközit, ahol addig ellesz biztonságban egy olyan emberrel, akiben bízhatunk, hogy jól bánik vele és egyben adja vissza. Dolgozni hogy járnak szerencsétlenek? Addig hol az eb?

Nem vagytok összenőve. Ha nektek nem felel meg ahogy ők csinálják a dolgokat, akkor menjetek külön programra, meg külön nyaralni.

Nem is értem a problémát...