Az igaz barátság kibírja a kéretlen, kegyetlen, ám igaz véleményt az egyik félről, vagy az annyira sértő lehet, hogy érthető, ha a másik azt mondja, viszlát! Van ehhez hasonló sztoritok? Nektek van erős, őszinte baráti kapcsolatotok?

Értem, mit akar 10-es, 9-es.

Én is azon a véleményen vagyok, hogy egy barátság inkább legyen őszinte, és kimondó akkor is, ha engem sért a másik véleménye. De azt is megértem, hogy vannak, akik inkább úgy értelmezik a baráti szeretetet, hogy nem minden esetben vállalják a másik előtt a véleményüket a másik tettéről, mert tudják, ez sértő volna számára... Én most inkább azt az utat választottam, amit írt valaki, hogy tiszteletben tartom az ő igazságát, és hagyom ebben... Mert ettől rendíthetetlen sajnod, akkor is, ha ezzel magának is úgymond kárt okoz. Tényleg vannak olyan problémák, amiken nem tudunk segíteni, ha az illető nem így érzi ezt... Köszi a válaszokat!