Hogyan kezdetek el barátkozni a húszas éveitek kezdetén?

Sziasztok! Elég triviális kérdésnek tűnhet, de okkal kérdeztem. Nemrég töltöttem be a 23-at és sajnos eddig az életemben egyetlenegy barátom sem volt, aminek a legtöbb esetben megvoltak az okai. Iskolában visszahúzódó, csendes gyerek voltam ezáltal kiközösítés áldozata lettem. Voltak alkalmak amikor fizikailag és verbálisan is bántalmaztak. Igaz utána már ezek az abúzusok elmúltak de rányomták a bélyegét az ismerkedésnek. Emellett szinte minden nap a szüleim marakodását kellett átélnem. Válás után egyre komolyabban kezdték el megint ugyanazt. Tavaly ért véget ez végérvényesen apám halálával. Ezeknek köszönhetően alakult ki nálam a szociális fóbia és a túlzott szorongásérzetem. Az utóbbi idők a gyász feldolgozásával és magam rendbetételével telt.

Úgyhogy ahogy teltek múltak az idők egyre nagyobb igyényebb lett ahhoz, hogy kinyíljak és ismerkedni kezdjek el emberekkel. Természetesen lesznek még olyan időszakok amikkel meg kell bírkoznom, ezért jó lenne ha lenne pár igaz barátom akik mellettem fognak lenni és könnyebb lesz átvészelnem.

Köszönöm ha végigolvastátok, várom a válaszaitokat 😀