Szeretnék, bárkitől segítséget kérni!?

Egy éve még teljesen jóba voltam a barátaimmal, direkt úgy öltöztem, hogy tetszek nekik (tudom, az össszes ember aki utálja az "álszent" embereket, nekik bocsánat, de ha nem vagyok olyan, mint ők akkor kiközösítenek...), mindent megtettem, hogy szeressenek. Mindenre igent mondtam, hogy persze szívesen megcsinálom neked ezt, neked meg azt, hogy persze nyugodtan tied lehet a kedvenc telefontokom, persze, kifizetem neked ezt meg azt. Akkor a kis szívességeimet az együtt töltött idő miatt úgy éreztem, hogy teljesen visszakapom. De mi történt? Mindent megtettem, olyan lettem mint ők, hogy ne taszítsanak el, próbáltam megtenni értük mindent! De mostanában kezdett föltűnni, hogy szart se kapok vissza. Amit nem tudom miért! Vannak más ismerőseim is, igen pár hónapja lettek új barátaim, ismerik egymást, bemutattam őket egymásnak, de gimiben mindig velük vagyok, az új barátaimmal meg nem sokat. Az a baj, hogy nem 0-24 velük vagyok? Vagy mi?

Most ettől eltérve, egyikük SNI-s, másik pszihológushoz jár, harmadik barátom pedig pszihológiai problémái vannak. Ezért mindig jól bántam velük, mindent megtettem, hogy a "menők" körébe tartozzak.

Az új barátaimmal mostanában elkezdtem többet beszélgetni, tök jóba lettem velük és sokat lógok velük, majdnem annyit mint a mostani barátnőimmel. Ez a baj?

A barátaim közül egyikük egyfolytába azzal jön, hogy nem foglalkozik egyikünk sem az érzéseivel, de ezt kisebb tárgyalások után lerendezzük. A másikuk, egyfolytába kéreget, de semmit se ad. Aki pszihológushoz jár, meg azzal, hogy neki sok gondja van meg minden, amit oké, hiszen mi másért járna a pszihológushoz. És oké, én vagyok az egyetlen négyünk közül akinek "nincs semmilyen problémája" (hah, akkor most vajon miről írok, mi?, de remélem értitek) De akkor. Itt jövök én.

Megkérdik, hogy 'Jól vagy?' amire belül azt érzem mostanában, hogy "Jézus, mit kéne válaszolnom, az ő gondjaikhoz képest a problémáim semmik, akkor meg?" de mindig csak annyit mondok, hogy 'Persze, rendben.' Igen, lehet én hibám is, hogy sose mondom el a problémáim, sokan mondják, hogy ezért romlik a kapcsolatunk, mert én mindig 'CSAK jól vagyok'. De. Amikor elkezdem mondani, hogy ez meg az nem tetszik, hogy akkor én vagyok rossz, mert miért panaszkodok.

Pár hete már nem beszélek annyira velük, jövőre nem találozunk a gimi befejezte miatt, csak szeretném vagy velük vagy inkább csak magamba rendezni ezt az egészet. (Az utóbbit jobban preferálom...)

És, igen, nyávogós hülye vagyok aki egy életképtelen virsli szintjén ragadt. Csak... Nem tudom mit kéne tennem, elegem van...

Szóval, köszi aki (bárki) elolvassa és ad egy választ, bármilyet! Hogy mit rontottam el, hogy mit kéne vátoznom, nyugodtan mondja meg bárki, ha valami nem jó velem! Csak, nem merek senkinek se erről beszélni.

<:) köszi bárkinek

17/L