Az elutasítást követő férfi-nő "barátság" valami ilyesmi szituáció?

Elmész egy állásinterjúra, irodai munkára. A főnök azt mondja: Te egy nagyszerű munkaerő lennél tényleg, biztos találsz majd olyan céget, aki örömmel alkalmaz és megbecsüli a munkádat. Sajnos én most nem keresek új dolgozót, csak unalomból raktam ki az álláshirdetést. De figyelj, ha már ennyire jól összebarátkoztunk, eljárhatnál takarítani meg vécét pucolni barátilag. Majd néha kapsz cukorkát, meg mesélek neked arról, akit mégis felvettem a helyetted, mert közben meggondoltam magam. Majd részletezem neked, mennyire jól keres, mennyire jól dolgozik, vagy hogy éppen rosszul és te sokkal jobb lennél, de kirúgni azért nem fogom, na. Te majd találsz egy hozzád illő céget. Na, miért nem tetszik? Ennyire anyagias vagy, hogy csak a pénz érdekel és lemondanál egy ilyen jó baráti kapcsolatról? Hát akkor jobb is, hogy nem vettelek fel, ezzel bebizonyítottad, hogy mennyire sekélyes és számító vagy! Csalódtam benned!