Ha valakinek lelki traumát okoztam és úgy érzi, hogy lelki terrorban tartottam azt, hogy tudnám jóvá tenni?

Odamész, elmondod ezt neki. Utána hagyod. Ha keres, akkor örülsz és próbálod újrakezdeni.

Ha nem keres, akkor tiszteletben tartod a döntését.

De az mindenképp pozitívum ha felismerted.

De azzal is vigyázz, hogy ne csak rámondja hogy "lelki trauma" aztán téged zsaroljon.

Ha többet írnál az esetről, könnyebb lenne válaszolni...

Figyelj, ha kinyilvánította, hogy utál, akkor hagyd.

Esetleg annyit még mondhatsz, hogy tudomásul vetted és tiszteletben tartod a döntését, így mostantól nem keresed.

Ha akar, jön. Ha nem jön, ennyi volt, ügyelj rá hogy mással meg ne ismétlődjön.

1.

Azt tudnod kell, hogy nem haragot érez és nem utál. Hiába gondolod ezt, nem így van és hiába fejezi esetleg így ki magát, nem így van.

Ez se nem harag se nem utálat.

Ezt tapasztalatból írom, ugyanis én is voltam a barátod szerepében, de végig tudatában voltam, hogy nem azért teszi, amit tesz az ismerősöm, mert gonosz, hanem, mert ilyen állapoton megy át.

Én kihátráltam ebből a kapcsolatból, de nem félelemből vagy haragból, hanem, mert sok volt. Nem tett ezzel semmi rosszat nekem, nem okozott lelki sérelmeket, csak nekem is megvoltak a saját problémáim és az életem és úgy éreztem erre mind nem tudok időt szakítani mellette.

Úgy éreztem, az ő lelkiálapota és viselkedése túl sok ahhoz, hogy én azt kezelni tudjam és mellette magamra is maradjon energiám.

Úgy éreztem, nem én vagyok a megfelelő ember mellé.

És annak is tudatában voltam, hogy nem megy egyik napról a másikra a változás se az ő részéről se az enyémről, hiszen egy ilyen kapcsolat után bizony mindig bennem volt egy érzés amikor megláttam, hogy nem, nem állok készen arra, hogy visszahozza azt az életembe, amit egyszer kizártam.

Szóval amikor nagyon nyomult akkor kellemetlenül éreztem magamat úgy éreztem mintha nem tartaná tiszteletben a döntésemet és fuldokoltam.

Aztán amikor láttam, hogy szépen elkezdi megérteni, hogy szeretnék tőle távolságot és szépen elkezdett törődni magával, szépen alakítgatta az életét, és így kezdett el pár év múlva néha kommunikálni, akkor nem éreztem ezt a fullasztó érzést.

2.

Kezdetben abba is gondolj bele, hogy tulajdonképpen miért szeretnéd úgy helyrehozni ezt a kapcsolatot.

- Te azt mondod "lelki terrorban tartottad" , de megváltozol és minden más lesz, de ezzel szemben hasonló viselkedést tanúsítasz, mert harcolsz a barátságáért annak ellenére, hogy jelenleg nem kívánja fent tartani veled a kapcsolatot, jóvá szeretnéd tenni a bűneidet, megbcsátást akarsz tőle, de az egész végeredménye, hogy csak szeretnéd, hogy a barátod legyen és ez is egyfajta "lelki terror", ha úgy vesszük, mert rá akarod kényszeríteni valamire amit most nem akar.

- Másérszt, tegyük fel, visszatér hozzád, barátok lesztek, az miért is lenne jó? Milyen lesz így a kapcsolatotok? Mert hogy egészséges nem lesz az biztos. Te állandóan ezen stresszelnél, hogy most akkor biztos nem terrorizáltad e és biztos jó voltál e vele és biztos minden oké és biztos nem hagy el ő meg állandóan frusztrált lenne, hogy stresszelsz mellette pedig nem adtt rá okot.

***

Most hagyd őt, arra próbálj figyelni, hogy te belőled mi váltotta ki azt a viselkedést és arra keress megoldást, ne a barátod miatt hanem magad miatt, fejleszd magad, szeezz élményeket, próbálj rendesen lábra állni.

Ha a barátod letiltott, attól függetlenül is hallani fog rólad ezt vagy azt és hidd el, impnálni fog neki, ha at hallja hogy pozitív változáson mész át, minthogy belebetegedtél abba hogy elhatárolta magát tőled. Ez utóbbiban biztos hogy csak tudatosul benne hogy jó hogy kizárt az életéből, de ha azt hallja vissza, hogy fejlődté pozitív irányba, akkor nyitottabb lesz feléd.

Illetve még egy valami. Valahol olvastam, hogy azok akik egyszer a világot jelentették nekünk, az idő múlásával közömbösek lesznek.

Hidd el, lesz majd olyan, amikor nem fogsz úgy érezni a barátod iránt mint most, kedves embernek fogod tartani de nem fogsz sóvárogni a szeretetéért.