Barátok keresése?

Szerintem a barátkozás olyan, amit nem lehet erőltetni. Tapasztalatból mondom. A barátság hogy úgy mondjam egy gyerekkori hóbort és általában a gyerekkor elmúlásával a baráti kötelékek is meg szoktak szakadni. Elkerülnek más egyetemekre, más társaságba, más élethelyzetbe kerülnek.

Általánosban és gimnáziumban még jópofa a barátkozás, de egy idő után gyerekes lesz és kinő belőle mindenki. Az emberek elköltöznek messzi városokba egymástól, munka miatt nem lesz idejük egymásra, összeházasodnak jövendőbeli párjukkal és családot alapítanak. A család lesz a prioritás.

Minden barátság felszínesnek indul és sok időnek kell ahhoz eltelnie, hogy mélyebb barátságáá alakuljon. Minimum hónapok, de inkább évek kérdése. A kezdeti alap a közös hullámhossz, így én azon a vonalon indulnék el. Hobbicsoport esetleg, vagy olyan események, ahol lehet ismerkedni, aztán pedig alakul. Én többször költöztem életem során, így ha nem barátkoztam volna felnőtt fejjel is (úgy, hogy közben vannak 20 éves barátságaim amik simán túlélték a távolságot, párkapcsolatokat, új élethelyzeteket) akkor például a mai napig magányos lennék itt, ahol élek. 100+ ismerkedésből 1 barátság alakult ki - őt pl. koncerten ismertem meg, mindketten egyedül mentünk, elkezdtünk random beszélgetni, az este végére számot cseréltünk és utána kerestük egymást mindenféle programok kapcsán. Egyikünk se erőltette, egyikünk se loholt a másik után, egyikünk sem tapadt, csak élveztük egymás társaságát és szép lassan barátsággá alakult a dolog. Egyneműek vagyunk és heterok, mielőtt valaki többet akarna beleolvasni. Még ezen kívül van 5-6 ember akit hasonló körülmények között ismertem meg, de ők inkább haverok lettek, ami nem baj, mert nem lehet minden emberi kapcsolat mély. A kollégáim közül is vannak ketten, akikkel szívesen csinálok időnként programot, mondhatni ők is haverok már és nem csak kollégák, szóval munkahelyen se kizárt. De tenni kell érte, keresni a kapcsolatokat, nyitott, barátságos módon elbeszélgetni minden szimpatikus emberrel aki melléd sodródik, nem szabad félni sem a kedveményezéstől, sem az elutasítástól. Emellett a helyén kezelni a kapcsolatot és nem nyomulni, hanem hagyni, hogy a saját tempójában alakuljon.

Ha nem leszel nyitott, ha csak otthon ülsz és várod a csodát, ha csak magányos hbbijaid vannak, ha előre elkönyveled, hogy minek az egész, akkor tényleg soha nem lesznek barátaid. Nincs azzal baj, ha valakinek nincs igénye barátokra, de ha neked ez így jó lenne, akkor fel se tetted volna ezt a kérdést.. Szóval inkább azon gondolkozz, hogy hogyan vágj bele. Nem könnyű, tény, de nem lehetetlen :)

Mellesleg hozzátenném, hogy alapvetően egyedül töltődöm fel, sok magányos hobbim van és a skála introvertált oldalán állok, de ettől még van igényem nekem is szociális kapcsolatokra, még ha nem is hatalmas intenzitással, szóval ne egy turbóextrovertált partiállatnak képzelj el, aki mindenkihez odamegy :) Én drukkolok neked, hogy sikerüljön, de ahhoz nem szabad feladnod. Ha sorozatosan kudar ér, érdemes átgondolni mit csinálhatsz rosszul, lehet, hogy a kommunikációdban van a bibi, de 2022 van, bármit tanulhatsz egy csomó forrásból, ezt is :)