Miért érzem úgy, hogy elvesztem a régi személyiségem?

Régen optimista, energikus, derűlátó lány voltam.

Gimibe kerültem, és lettek barataim, aztán azokról a "barátokról" kiderült, hogy nem is igazi barátok, és hátba támadtak. Egy igaz barátom maradt akkor abban az osztályban. Ez eléggé nagy pofon volt nekem, akkor is, ha nem hangzik annyira durván, de én nagyon rosszul éltem meg, bár tény, hogy érzékenyebb/érzelgősebb típus vagyok.

Az önbizalmamból, ez nagyon sokat elvett, az életkedvemről nem is beszélve..

Múltkor találkoztam a volt iskolákból a barátaimmal. Akkor újra úgy éreztem magam, hogy nagyon boldog vagyok.

Amikor aznap hazamentem, akkor eszméltem rá arra, hogy nekem ők nagyon hiányoznak. Azóta, az új iskolákban próbálok új barátokat szerezni, és azt veszem észre, hogy egyre többen keresik a társaságok. Ennek örülök. De. Valahogy nem tudok velük olyan jókat röhögni, mint a régi sulis barátokkal. Amikor mond az egyikőjük mond egy viccet, nevetek. De az nem őszinte nevetés. És valamiért az embereket mindig a régi barátaimhoz hasonlítom, ami tudom hogy nagyon gáz..

Van olyan nap, amikor egyszerűen nincsen kedvem kommunikálni egy emberrel sem. Egyszerűen túl fárasztó. Van, hogy egyszerűen nem tudok mit mondani egy beszélgetésben, pedig tudnék hozzászólni a témához, de egyszerűen nem szeretnék. Mintha nem lenne erőm hozzá.

Mostanában egyre többször fordul elő, hogy láthatatlan szeretnék lenni. Csak ne vegyen észre senki.

Múltkor, ültem a buszon, és ezen gondolkoztam, és hirtelen megfogalmazódott bennem az a kérdés: Hová tűnt az a régi optimista lány, aki szeretett viccelődni, tele volt önbizalommal, és pozitív energiával? Mi lett ezzel a lánnyal, aki valaha én voltam?

Alapvetően nagyon stabil vagyok idegileg, és ezért nem nagyon mutatom ki azt ha szomorú vagyok, ha sírok. Ezért nem beszéltem erről még senkivel, de nagyon nem is terveztem.

Lehet, hogy csak túl reagálnám? Lehet hogy csak hozzátartozna ez is a kamaszkorhoz?

Veletek is történt hasonló?

Bocsi, hosszú lett. Köszi, ha elolvastad, a tanácsodat meg még jobban megköszönöm!