Egy barátnőmnek 32 évesen lett először párja és most kifordult önmagából. Voltatok hasonló helyzetben?

Egy munkahelyen dolgoztunk korábban, ott barátkoztunk össze. Sosem volt se kapcsolata, se randija. Amikor felmondtam (1 éve), akkor összejött az egyik munkatársunkkal. Azelőtt nem sokkal szakítottunk a volt barátommal, kicsit magam alatt voltam de a barátnőm boldogságának nagyon örültem.

Miután máshol kezdtem dolgozni, feltűnt, hogy legtöbbször én keresem őt, ő alig ír rám. Ha válaszolt, kizárólag csak a pasijáról tudott beszélni. Nagy nehezen az én kezdeményezésemre találkoztunk, gondoltam végre lesz egy jó kis csajos beszélgetésünk, de a találkozásra hozta a barátját és csak magukkal foglalkoztak szinte, simogatták egymást. Lesajnálóan megjegyezte, hogy biztos sz.r nekem szinglin és kezdhetnék valamit a kapcsolatfüggőségemmel. Ezt arra értette, hogy 28 évesen volt kettő komoly kapcsolatom, amik több évig tartottak. Igaz, hogy a két kapcsolat között majdnem egy év egyedüllét volt, szerinte akkor is valami baj van velem.

Nekem ez nagyon rosszul esett, alig ismertem rá. Ezek után én sem kerestem őt, így elkopott a barátságunk. Egy közös ismerősünktől visszahallottam, ahogy továbbra is megjegyzéseket tesz rám miszerint könnyűvérű vagyok, mert egyszer amikor szingli voltam lefeküdtem egy ismerősömmel érzelmek nélkül. És ő örül, hogy nincs ilyen nő a baráti körében.

Ez volt az utolsó döfése, nagyon fájt, hogy így gondol rám és az is, hogy korábban jól megvoltunk, most meg amióta kapcsolata van, kifordult önmagából.

Elnézést ha hosszú lett, de jó volt kiírnom magamból. Ti voltatok már hasonló helyzetben? Mi lett a vége?