Hogy mondanátok ezt meg a haverotoknak? (Hosszú lesz)

Van egy barátom, akinek sorra dőlnek be a párkapcsolati próbálkozásai 1,5-3 hónapon belül és a hetedik kapcsolata szakad meg. Általában az első a párjával közösen elutazós hétvégét követő 1-2 hétben. Szinte biztos vagyok benne, hogy miért, ugyanis a srácot én sem bírom elviselni 2 napnál tovább és ezt is évente csak egyszer vállalom be.

Ha csak fél-egy napot töltötök együtt, akkor remek társaság, de amint ez több, mint 2 nap, olyan érzésed van, mintha egy végtelenített "a buszon melléd került nagymamát kéne hallgatnod, ahogy az unokáiról mesél".

Legutóbb 2 nap alatt négyszer hallgattuk végig, hogy hogyan választ zoknit (úgy, mint mindenki más). Egyszer közel egy órán át mesélte azt, hogy hogyan pakolta be a bőröndjét előző nap, két napra a Balatonra, 28 évesen. De olyan trükköket is megtudhattunk, hogy van egy kedvenc vajazó kése, amivel sosem vág semmit, mert arra nem jó, de vajazni tökéletes és, hogy az áruházban ezt melyik polcon találta, amihez persze részletesen leírta az áruház elrendezését, mert még soha senki nem járt ott addig sem ésazóta sem.

Gondolnád, hogy biztos azért ilyesmiről mesél, mert nem történik vele semmi, de ez nem igaz. Heti 4-6 este programja van és rengeteget utazik, van hobbija, vannak barátai. Ha csak este összefutunk sörözni, akkor ezek pont elég témát is szolgáltatnak ahhoz, hogy érdekesen el lehessen vele beszélgetni, viszont ahogy egyre hosszabbra nyúlnak a szünetek, ahogy fáradunk ki és nem tudjuk az érdekes témákról kérdezni, úgy tér át a zokni párosításra és a helyes cipőfűző kötésre.

Most tőlem (is) kért párkapcsolati tanácsot, de nem tudom, hogy hogyan fogalmazzam meg ezt kedvesen, hogy ne legyen rettenetesen sértő és ne csak arról szóljon a mondanivalóm, hogy "esélytelen így, hogy párja legyen, mert ezt hosszú távon élő ember nem viseli el, viszont el nem tudom képzelni, hogy mennyire szörnyű lehet közel 30 év szokásait megváltoztatni és egész hátralevő életében figyelni rá, hogy ne hozzon fel ilyen témákat".