Mit gondoltok az alábbi történetről? Privát üzeneteket várok. Részletek lent

8 évig voltunk általános iskolai osztálytársak és közeli jóbarátok. 9 évvel később ez a lány kitörő örömmel vette fel velem a kapcsolatot. Levelezni kezdtünk és megbeszéltük, hogy valamikor találkozunk, de időt kért az egyetem és a munka miatt. 3 hónappal később adott egy időpontot. Találkozásunk és beszélgetésünk olyan jól sikerült, hogy megígérte újra leülünk. Ezután azonban képtelenséggé vált vele az időpont egyeztetés, mert időzavarba került. Az első hónapban kéthetente a továbbiakban havonta próbálkoztam a dologgal, de mindíg tanulnivalóira, vizsgaidőszakra, tanulás melletti munkáira hivatkozva közölte, hogy nem tud találkozni velem, mert "nincs rá ideje". Ez így ment 3 hónapon át, ezért fokozatosan egyre gyanakvóbb lettem, hogy valójában nem is akar soha többé találkozni velem, csak kifogásokat gyárt, ezért a 3 hónapos türelmi idő lejárta után lemondtam róla. A negyedik hónapban véletlenül elszólta magát, amikor aggódva kérdeztem mi történt az elmúlt héten, amikor szokásától eltérően egyáltalán nem jelentkezett? Elmondta, hogy kiment egy hétre Prágába az ösztöndíjjal éppen ott tanuló húgához, mert „meg kellett látogatnia” Mire nekem betelt a pohár és számon kértem, hogy az 525 km-re lévő cseh fővárosba volt ideje kimenni 7 napra, de engem, aki akkor 5 km-re lakott tőle nem tudott meglátogatni 1-2 órára sem. Ezután mivel lebukott elszégyellte magát és időpontokat kezdett ajánlani nekem, amelyek mindegyikét rendre lemondta. "Mindíg közbejött valami" Ezután összevesztünk azon, hogy neki minden fontosabb annál, mint, hogy velem találkozzon. Ő azzal érvelt, hogy mennyi dolga és milyen nehéz élete van és szerinte túl nagy jelentőséget tulajdonítok a személyes találkozásnak, ezért túl gyakran próbálok egyeztetni vele, helyette levelezzünk és telefonáljunk. Annyira megsértődtem és megharagudtam rá, hogy megszakítottam vele a kapcsolatot. 10 évvel később, amikor maradandó értéket tettem le az asztalra és ezzel országos ismertséget szereztem, a lány ismét felvette velem a kapcsolatot és ekkor kiderült az igazság a múltról.

1. A lány előre lépésről kidolgozza rövid egyszeri találkozásra vonatkozó ugyanakkor elképesztően számító és jellemtelen tervét.

2. Felveszi velem a kapcsolatot és manipulációval meghívatja magát, hogy kíváncsiságból egyszer találkozhasson velem.

3. Találkozik velem, folytatást hazudik, hogy a terv titokban maradjon, ő elkerülje a konfliktust, jó szájízzel távozhasson és jó színben tűnjön fel, én pedig ne sértődjek meg. Tehát hazug volt a hazugság miatt és becstelen a titkolózás miatt.

4. Az elkövetkező 3 éven át tovább hazudozza, hogy "nincs ideje" találkozni. Mindezt csak azért, hogy a terv továbbra is hosszú távon titokban maradjon, ő továbbra elkerülje a konfliktust, és jó színben tűnjön fel én pedig ne sértődjek meg. Vérlázítóan becstelen és notórius hazudozó volt. Itt kezdetem gyanakodni, hogy "semmi sincs rendben"

5. Végül az említett prágai kiránduláson bukott le, amikor elszólta magát. (Az 525 km-re lévő cseh fővárosba volt ideje kimenni 1 hétre, a húgát megnézni, de engem, aki 3 km távolságra lakott tőle nem látogatott meg 1-2 órára sem).

6. Ezek után kezdett időpontokkal hitegetni, melyeket eleinte 1 nappal majd később 1 órával korábban mondott le.

7. Ekkor vesztem vele össze és szakítottam meg a kapcsolatot jogosan, miközben neki pontosan ez volt a célja, hogy ne legyen lelkiismeretfurdalása bennem viszont bűntudatot keltsen.

Bónusz, hogy tudta, ha igazat mondott volna, akkor kiderül a terv. Ha ez megtörténik, akkor jogosan megsértődőm és konfliktusba kerül velem, ráadásul lejáratja magát. Ezt igyekezett mindenáron elkerülni.

A történtek oka pedig tragikusan egyszerű: a lány a flegmatikus személyiségtípus iskolapéldája. A flegmatikusok utálják a változást és azt, ha bármiért erőfeszítéseket kell tenniük és gyűlölik a rámenős céltudatosságot és ha bármit kényszernek éreznek és persze tudatosan kerülik a konfliktusokat és védik magukat a lebukástól, akár becstelenség és hazudozás árán is. Szinte semmi sem fontos nekik és semmi sem érdekli őket. Ez természetesen borzasztóan dühítő és persze a jellemtelenség magasiskolája!

Ez többek között azt is megmagyarázza, miért nem érdekelte a tanuláson, saját faladatain és problémáin kívül semmi és senki, miért közömbös hideg érzelemmentes és önző mindenki iránt és miért nem törekszik semmire. Miért volt hetedrangú neki a találkozás. Nem akarta törni magát miatta, mert az már erőfeszítésébe került volna. Azért tervezett csak 1 alkalomra, mert ez jelentette neki a lekisebb változást a mindennapokhoz képest és így kellett a legkisebb erőfeszítést tennie. Ha többször jött volna az neki már túl nagy változást és túl nagy erőfeszítést jelentett volna, amit kényszernek érzett. A jóhiszemű és jóindulatú egyeztetéseket rámenősségnek erőszaknak tekintette. Mindezek szokásához híven titokban zajlottak le benne és csak utolsó telefonbeszélgetésünk alkalmával mondta el ezeket a dolgokat nekem. Az már csak hab a tortán, hogy a prágai kirándulásba azért ment bele, mert azt az édesanyja szervezte, így neki semmit nem kellett tennie érte.

A külső szemlélők, akik megismerték ezt a történetet nem értették meg, hogy a találkozások és a beszélgetések folytatásának elmaradása csak mellékes tényező volt.

Mindez azért volt csalódás, mert kiderült, hogy a személyiségünk és az értékrendünk egyaránt teljesen ellentétes. A lány, akit valaha ennyire megkedveltem, és aki 24 éven át ilyen sokat jelentett nekem, valójában sohasem létezett. Múltban viselt álarca a jelenben végleg lehullt róla. Sajnos kénytelen voltam belátni, hogy a kapcsolattartás alatti ténykedése és helyzetkezelése miatt a lány, számító, manipulatív, becstelen, hazug és provokatív volt, aki nem érdemel meg engem, ezért végleg el kell felejtenem.