Nagyon el vagyok keseredve egy barátság miatt és nem tudok szabadulni a gondolattól. Mit tehetnék?
A barátnőm nem egy átlagos egyházban, mélyen vallásos személy. Az utóbbi időben eltávolodtunk. Nekem mostanában nincs olyan területe az életemnek, ami működne. Ő pedig nagyon rendbe szedte a dolgait a Covid alatt. Amikor megismertem, neki voltak kételyei dolgokkal kapcsolatban. Amiben tudtam, segítettem. Most fordult a kocka, de az én problémáim már túl súlyosak ahhoz, hogy bármit is tudjon kezdeni velük. Én nem szeretnék a terhére lenni, így inkább kerülöm. Persze, ő próbál törődni velem, amennyire lehet, de nekem ez most nem megy, mert nem akarok ebben a szerepben lenni.
El kell menjek pszichológushoz, lehet gyógyszer is kellene az alap dolgaim miatt. Viszont azon semmilyen pszichológus nem tud segíteni, ahogyan ő viszonyul hozzám.
Én sosem leszek az az ember, akinek gondolt, vagy gondol most, vagy akarja, hogy legyek. Mert engem egyenesen elborzaszt az, ahogyan ő és a hívő társai gondolkodnak. Sosem akarnék odamenni. Viszont neki az egész személyisége erre épül és minden tettét és gondolatát ez alkotja.
Egy ideje minden nap sírok emiatt. Én képtelen lennék ennek megfelelni, nyitni nem fogok ebbe az irányba, ő viszont minden fájdalom megoldásának Istent látja.
Hogy legyek így a barátja, amikor elkeseríti, hogy nem változom meg, engem meg az, hogy ő így érez ezzel kapcsolatban? :(
És ha nem lennék depressziós, akkor is a megtérés lenne a rögeszméje, ez biztos. De ebben nem tudok segíteni neki és teljesen reménytelen az egész. Viszont nagyon ragaszkodom hozzá és tudom, hogy szeret. De van az a szeretet, amikor talán a legjobb elengedni egymást...
Nem akarok a toxikus barát lenni. 25/N
válasza:Szavaidból a megújulás képességének teljes hiánya érződik. Szüless újra, fogalmazd meg neveltetésed ellenére, ki vagy mit szeretnél.
Az utolsó mondatod félreérthető, ha a ne ölj parancsolatot vesszük példának miért lenne irreális a bűntudat?
A bűntudat a jó útra való visszatérés belső vágya.
válasza:Igen, valóban nehezemre esik megújulni, mert be vagyok zárva egy kalitkába, ami saját magamnak csináltam.
De ezen maximum egy depressziót kezelő pszichoterapeuta tudna segíteni.
Én nem kellett vallásos legyek, hogy meglássam az apró jó dolgokat az életemben. Csak most már nem megy. Nagy dolgokat nem tudok elérni, még nem tartok elég jól az életben és ez fájdalmas. Ilyenkor az apróságok nem segítenek, mert nem jutok velük előre azt érzem.
Mindenkinek eljön az a pont az életében amikor mérlegelnie kell dolgokat. Nem lehet mindent a szőnyeg alá söpörni. Erre célzott a barátnőm azzal, hogy menjek el egy szakemberhez és ne söpörjem ezeket a dolgokat a szőnyeg alá.
Neki is vannak olyan dolgai, amiken Istenben való hite nem segíti. De addig amíg nem tartja problémának ezeket, addig barátként én nem mondhatom meg neki, hogy szerintem ez meg ez, nem jó, nem jól gondolod, nem jól teszed stb. Mert nekem nincs közöm ezekhez a dolgokhoz! Ez az ő élete és ha tudja vezetni az életét ezekkel együtt, akkor nem szólhatok bele. Csak ha segítséget kér. Én nem vagyok az a nagy megmondóember, mindenki azt csinál, amit akar, addig amíg nem ön és közveszélyes.
Ő inkább ilyen mindent jobban tud típus, és engem ez picit zavar most már. Nagyon ragaszkodom hozzá, de 20 év múlva mondjuk a gyereknevelésbe is beleszólna? A saját anyámnak sem engedném igazából, ahogy ő sem hagyta a saját anyjának. Persze a jó tanács hasznos, de a kéretlen okoskodás senkinek sem hiányzik.
És nem minden keresztény jó ember, meg jól működő ember, nagyoooon nem ettől függ ez... sokkal több a rituálékat tartó, álszent ember manapság :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!