Tartsam a hagyományt? (brutál hosszú sztori lent)

ha bárki egyáltalán végig olvassa és valami nem világos nyugodtan kérdezzen, igyekeztem nem említeni felesleges infókat, így is elég hosszú lett.

2020 márciusában kezdtem figyelni egy akkor 11 éves enyhén értelmi fogyatékos kislányra. heti 5x elhoztam az iskolából és utána 3-4 órát maradtam vele, amíg az anyuka haza nem ért. ezt egyetlen "állásként" csináltam, az egyetlen bevételem volt, nagyon jó órabérrel, így kényelmesen éltem ebből. mikor legelőször felkerestem őket már a telefonban nagyon szimpatikus lett anyuka. tájékoztatott milyen órákban kéne mennem, apukáról annyit mesélt, hogy egy kis vállalkozás tulajdonosa, éjjel-nappal dolgozik, covid miatt már sokszor otthonról is gépen, és sokszor úgy kéne vigyázni a kislányra hogy apuka otthon van csak nem tud vele foglalkozni mert dolgozik a gépén ami felőlem teljesen rendben volt.

az első hónapok hibátlanul teltek, a kislánnyal imádtuk egymást. júniusban van a névnapja, és mivel ételérzékenysége van gondoltam kedveskedek neki, utána jártam mi a kedvenc édessége amit ritkán ehet így, és sütöttem neki és a szülőknek mentes muffint. mind nagyon örültek, a szülők el voltak ájulva a szándéktól ami nekem nagyon jól esett. novemberben is ugyanúgy sütöttem nekik, amikor a kislány születésnapja van, és idén júniusban szintén. a szülőkkel, se az enyém, se az ő szülinapjuk soha nem került szóba, mivel az anyuka már az első sütinél mondta nekem, hogy nehogy az ő részükre valaha is készülni merjek ilyesmivel, és gondolom ez alapozott meg egy olyan hangulatot, hogy nem jött fel egyáltalán a szülinapi dátum megkérdezése egyik fél részéről sem. ez később fontos lesz.

apukával mindeddig nem sokat találkoztam, de július környéke után rendszeresen, legalább két hetente volt olyan nap, hogy apukával a lakásban figyeltem a kislányra, és apuka elkezdett az agyamra menni. kicsit ilyen figyelemhiányos / magányos alkat, nem túl bőszavú de nagyon sokat kérdez, ő így próbált beszélgetni de ezzel szívta az energiám, ráadásul a legelején magáról is rengeteg nagyon személyes dolgot mesélt, amiket nem értettem minek kell egy vad idegennek ilyen hamar elmondani de inkább örültem, hogy megbízik bennem. viszont mikor ez az időszak lement és a beszélgetések egyoldalúak lettek (fárasztó kérdések) engem már sokszor nagyon fárasztott hogy miközben például feladatokat csinálnék a kislánnyal mindig mikor kijött a dolgozó szobájából belekérdezett mit miért csináltatok vele, de nem is érdekelte csak élvezte hogy beszélek hozzá. én ezek miatt minimálisan elkezdtem távolodni apukától, nem feltűnően, csak a kötelezőnél többet nem kezdeményeztem, amit viszont nagyon meg is érzett és úgy érzem elkezdett ilyen kisajátító módon szekálni, ez lehetett október környékén. mindig is nagyon közvetlen volt és ezután is megtartotta ezt a szokását csak éppen átváltott negatívba, volt például, hogy megkérdezte minek megyek hozzájuk kifestett körömmel, én pedig emlékeztettem hogy van életem a kislányra való figyelésen kívül és nem ez a pár óra amiért festett a körmöm. nagyon sok ilyen csipkelődés előfordult, de amikor anyukával váltottuk egymást mert hazaért, a levegőben sosem érződött a feszültség amit apuka generál. először akkor vonódott be anyuka is, mikor váltottuk egymást tavaly novemberben aznap amikor a szülinapi muffint vittem a kislánynak, és apuka nekem semmit nem mondott amíg ketten voltunk, de mikor anyuka hazaért, neki viccesen megjegyezte hogy neki (az apukának) biztos még csak a születésnapját sem tudom nemhogy sütivel készülnék neki. ami való igaz, a feljebb említett okból. anyukával ezen csak nevettünk, láttam, hogy kellemetlen neki de igyekszik nem komolyan venni hogy én se vegyem.

apukát továbbra is tűrtem, volt hogy alig láttam, viszont idén március körül nagy kihagyás után újra sokat kezdett otthonról dolgozni, de ilyenkor már olyan is előfordult, hogy a kislány előtt szemtelenkedett velem, ami eddig sosem volt. itt úgy éreztem jobb ha megkérdezem az anyukától nem-e mond neki valamit apuka, hogy mi a problémája velem, de anyuka annyit mondott, hogy ő sajnos így barátkozik, ne vegyem magamra mert bárki lenne a helyemen azzal is ilyen lenne. utána rengetegszer volt, hogy jöttem és anyuka nekem felcímkézve kis csokit vagy hasonlót hagyott a pulton, kisebb pénzeket mellé csúsztatva az eredetileg is magas órabéreken felett, ami megmondom őszintén nagyon jól esett és sokkal türelmesebb voltam utána én is apukával. júniusban megint névnap, süti, utána apuka az elkövetkezendő pár alkalommal gyanúsan csendes volt, reméltem azért mert beleunt, hogy nem kap tőlem elég reakciót. utólag kiderült hogy valami gondja volt a cégével ami lefárasztotta, és augusztusban teljesen újult erővel nekiállt a szekálásnak, most a hónap elején telt be a pohár, amikor a konyhában uborkát vágtam a pulton és az előttem lévő szekrénybe benyúlt valamiért úgy hogy mögöttem állt, és teljesen előre tolt az egész testével a pult felé, közben ilyen sejtelmes hangon annyit mond "bocsika".

na most, ebben semmi szexuális nem volt, akár hiszitek akár nem, tényleg csak figyelemhiányos, valamiért azt hiszi nagyon jó haverok vagyunk, lehet azért mert a legelején sokat nevettünk együtt. viszont ez annyira megalázó és tolakodó volt, hogy a nap hátralévő részében a gyerekkel is alig tudtam rendesen foglalkozni. este mikor váltottuk egymást anyukával a szokásos beszámoláson kívül nem mondtam neki semmit. másnap, október 8-án telefonáltam neki, hogy elhoznám a cuccaim és búcsút vennék a családtól mert sajnos nem sikerül az együttműködés. szerintem már mesélhette neki apuka mi történt legalábbis ezt éreztem amikor beszéltem vele, még aznap elmentem a cuccaimért ami náluk volt, anyuka lekísért a kapuig ahol a kezeimet bekulcsolta a sajátjaiba és mindent megköszönt, láttam a szemén hogy kicsit könnyezik és éreztem azt a tehetetlen bánkódást a hangnemében, hogy nem szívesen enged el. tudom mennyire imádtak a kislánnyal, annyira fájt nekem is a szívem, hogy szinte már a második családomtól fogok megválni, és hirtelen annyira bosszantott, hogy úgy láttam anyuka inkább elfogadja ezt a helyzetet minthogy tenne valamit, hogy kijelöltem facebookon is lezárás képpen, meg mert tudom, hogy apukának járni fog a szája rólam és nem akarom hogy esetleg nézegessék hova mentem dolgozni helyettük.:(

utólag visszagondolva, az érzékeimre hagyatkozva, szerintem az lehetett apuka problémája a szíve mélyén, hogy mivel azért "béreltek" hogy második anyja legyek a gyermekének, ezért beskatulyázott engem anya szerepbe és mindent támadott rajtam ami ebbe nem illett bele, illetve piszkált ha úgy érezte nem vagyok elég anyáskodó.

na és akkor a kérdés:

ahogy közeleg a kislány születésnapja, egyre többször eszembe jut a gondolat, hogy valójában mivel nem vele és nem is közvetlenül anyukával volt a probléma, és mégiscsak másfél évig a "második családom" voltak, és tudom, hogy szívesen fogadnak bármikor, esetleg tarthatnám a hagyományt és idén is, vagy akár minden évben, készülnék nekik muffinnal, amiért lejöhetnének a kapuba és tudnánk sétálni, beszélgetni. ezáltal akkor egy kicsit a kislányt is tovább kísérhetném a felnövésben, és nem kell megszakadjon velük a kapcsolat egy harmadik személy miatt.

ti mit gondoltok, hogyan tűnne ez az én oldalamról főleg így, hogy anyukát kijelöltem facen?