Hogyan ismerkedjek ha nincs hol és nincs kivel?

Sziasztok

28 éves vagyok, van egy 2 hónapos kisfiam

Terhességem elején költöztem a páromhoz, messze a szülővárosomtól. Bár rokonaim már sehol nincsenek, oda is inkább a megszokás és a barátaim miatt húz a szívem.

Édesanyám Ausztriában él. 2 havonta látom sajna csak pár napra

Amikor a páromhoz költöztem nem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz. A 9 hónapot magasvérnyomás miatt 4 fal között töltöttem egyedül mivel a párom mindig dolgozott.

Online tartottam a kapcsolatot mindenkivel. Azt hittem ha megszületik a kisfiam minden könnyebb lesz, de sajna most vagyok a leginkább mélyponton.

Nagyon jó gyermekem van. Viszonylag sok időm van mellette. Igyekszem lefoglalni magam, de sajna teljesen beleőrülök már a magányba

Hiányzik a személyes kontakt emberekkel, egy barátnő akivel beszélgethetnék vagy találkozhatnék mert ujra a 4 fal között egy gyerekkel még rosszabb.

Voltunk sokszor sétálni, játszóterek körül is... Szinte kihalt az egész pedig kisvárosban élünk

Nincs egy szomszédunk, se egy baba mama klubb vagy bármi ahol lehetőségem lenne. De igazságszerint már annyira befordultam a magány miatt, hogy attól is félek ha esetleg az utcán megszólít valaki.

Adtam fel hirdetést is, hogy a környékről ismerkednék (Ócsa) de hiába....

A baba előtt iszonyatosan pörgős életet éltem, vendéglátásban dolgoztam. Imádtam ismerkedni, szórakozni és most magamra sem ismerek. Hiányzik a szülővárosom az ottani barátaim akik keresnek online... De ez nem elég. Nem erre van szükségem.

Most már ott tartok ha a párom dolgozik és egyedül vagyok itthon a babával szinte mindig rossz kedvem van, magányos vagyok és sírok. Persze a baba előtt ezt nem teszem.

De amikor senki sem lát mindig elengedem magam és nem tudom már össze szedni magam azt érzem. Csak akkor erzem magam boldognak ha itthon van a párom, ha nem vagyok egyedül.

Iszonyatos fejfájásom volt szédüléssel együtt 2 hétig amivel neurológushoz küldött az orvos...

Megállapítottaa hogy lényegében semmi bajom, ez csak kimerültség és a magány, hogy már minden fájdalmat is bebeszélek magamnak. Frontint írt fel nekem....

De semmiképp sem szeretnék ezen élni.

Nem tudom mit tegyek, hogyan lábaljak ki ebből. Hogy fogadjam el a jelenlegi állapotot hogy jelenleg egyedül vagyok..

Van / volt valaki hasonló helyzetben? :(