A barátodról azt gondoltad sokáig, hogy a legjobb barátod, de ő megváltozott és a kapcsolatotok is romlott, ilyen volt már veletek?

A barátom ugyan az a személy maradt, mint akit megismertem. Csak most másik oldalát ismertem meg.

Mondhatom azt, hogy ez nekem így nem kell vagy azt is, hogy elfogadom ezt az énjét is.

Igen ,elég fiatalon még 10-11 évesen a legjobb barátom volt.Lassan kezdtünk a gyerekkorból átmenni a kiskamaszkorba ,értelemszerűen megindult a klikkesedés én és ,a barátom pedig nem a "menő" gyerekek közé kerültünk nekem ezzel nem volt semmi bajom ,de neki nem nagyon vettebe a gyomra.Az ebből fakadó frusztrációit pedig volt oly kedves ,és rajtam vezettele ,volt minden buta vagyok,hülye,klinikai eset,ronda vagyok,büdös a pofám stb...én mindezek ellenére igyekeztem kitartani melette mert még elsősként egy fenyőfa alatt a játszótéren megfogadtuk ,hogy örökre legjobb barátok leszünk,így arra gondoltam ez csak egy nehéz időszak amin átkell esnünk ,és miután megvan a barátságunk még erősebb lesz.Na ennek az lett a vége ,hogy lényegében MINDEN titkomat kibeszélte ,és mindenkit ellenem hangolt a hátam mögött ,ami nem volt nagyon nehéz neki mivel -ÉN MARHA-, voltam annyira idióta ,hogy összevissza mindenféle hazugságok segítségével próbáltam kibékíteni egymással a két tábort annak érdekében ,hogy ez a félkegyelmű végre valahára megkaphassa a hőn áhított "menő gyerek" címet ,és az ezzel járó figyelmet ,hogy végre minden olyan lehessen mint volt.Lényegében annyit értem el ,hogy már egyik csoport sem akart még csak szótváltani sem velem , hónapokon keresztül tökegyedül voltam ,de mégis az fájt a legjobban ,hogy őt nagyon súlyosan megsértettem valamivel amiről nem volt hajlandó beszélni mivel állítása szerint olyannyira súlyosan megbántottam,hogy azt nem lehet jóvátenni .Majd derültégből villámcsapás, agyvelőgyulladásom lett egy hasmenéses vírustól ,kómába estem 3 napra ,és kórházba kerültem a szervezetem pedig iszonyúan legyengült, és ebből kifolyólag ki kelett hagynom egy évet a suliból ,szerencsére piszok nagy mákom volt ,és teljesen feltudtam épülni ezalatt az egy év alatt.Mindösszesen egyetlen gyerek keresettfel az osztályomból ,hogy egyáltalán élek e még illetve épeszű maradtam e ,természetesen nem a "legjobb barátom" volt ez a személy ,és csak most jön a java ugyanis miután letelt az egy év ,és én visszatudtam menni a suliba -természetesen új osztályba kerültem a kihagyás miatt-,hogy végre újra láthassam őt ,és talán kibékülhessek vele ,végre megtört a jég ,és hajlandó volt nekem elárulni ,hogy mivel is bántottam meg őt annyira.Na kérem szépen az volt a gondja a kedves kolegának ,hogy nem tőle kértem el a leckét HANEM AZOKTÓL - "menő gyerekektől"-,és mindennek a tetejébe ők ide is adták nekem.Jegyzem meg eredetileg tőle akartam elkérni csak nem tudtam bejutni a házukba ugyanis merő bunkóságból nem engedettbe.Miután erről tájékoztatott őnagysága volt oly nagyvonalú ,hogy megbocsát nekem mivel ,TALÁN már áttudom érezni a fájdalmát ,ergo a korházas körutam szerinte a sors jogos büntetése volt ,és az általa átélt "trauma" teljes mértékben azonos falsúlyú mint az én 1 évig tartó rehabilitációs procetúrám.Talán nagyképüség ,de én őszintén azon az állásponton vagyok ,hogy kitüntetést érdemlek amiért ez az ember még életben van.De lényeg a lényeg ezután az ominózus beszégetés után már nem igazán kerestem a társaságát.Tulajdonképpen még hálás is vagyok neki valamilyen szinten ,úgy vélem nagyon is jót tett az általa adott pofon a jellemfejlődésemnek.

ui:a helyesírási/fogalmazási hibákért elnézést kérek , már kb 24 órája nem aludtam.Lassan le kellene feküdnöm....

Mindenki változik. Nem csak a barátod, hanem te is. Szerencsésebb lenne úgy fogalmazni, hogy egy idő után eltávolodtatok egymástól.

Amúgy volt ilyen, persze.