Hogyan ért véget egy fiú-lány barátságod?

Szórakozott velem vagy 8 hónapig, nem lett semmi. Egyszer alig válaszolt, egyszer szíveket küldött meg imádás volt. Letiltott télen, tavaszra jól lettem. Ennyi.

Mire vagy konkrétan kíváncsi amúgy?

Jöttem erősíteni a másik oldalt.

Több fiú barátom is volt. Savazzatok nyugodtan, az egyik alkalommal valóban szinte teljes mértékben én vagyok a hibás. Nem vettem észre, nem akartam észrevenni, nem hittem, hogy ő mást szeretne. Annyiban az ő hibája is, hogy nem igazán mert lépni, szóval kevés volt az indok, hogy észrevegyem a célját. De kb 90%-ban magamat hibáztatni, mert én nem figyeltem erre oda, nem akartam elhinni, hogy nem igazi barátság az, ami köztünk van. Utána egyébként sokáig egyáltalán nem beszéltünk, majd megint jóba lettünk. Egy ideig még akkor nem lépett túl rajta, de azóta rendeződött a viszonyunk, nem vagyunk rosszban, ma már bármiről tudunk beszélni, bár ritkán tesszük, mert mindketten elfoglalták vagyunk és messze élünk egymástól.

Volt egy másik eset, amikor visszautasítottam egy srácot, de vele ma már szinte legjobb barátok vagyunk. Ő boldog párkapcsolatban él egy jó barátnőmmel egyébként, szóval tényleg barátok lettünk az eset után. Kb fél évig voltunk rosszban.

Egy harmadik esetben maximálisan a srác hibája volt, ezért semmil,én felelősséget nem vállalok. Világosak voltak a szándékaink, nyíltan beszéltünk róla, semmi okot nem adtam arra, hogy azt higyjem változott a véleményem. Engem meg több mint egy évig abban a hitben tartott, hogy valamelyik barátnőm után epekedik (kb egy évig ez így is volt, utána nem mondta hogy már én vagyok az epekedés tárgya). Mikor visszautasítottam megsértődött, szidott stb. Onnan kezdve nem beszéltünk. Mostanra már olyan, mintha nem lett volna semmi, régi ismerősök vagyunk, kb mint egy átlagos volt osztálytárs, múlt nélkül.

Persze olyan fiú barátaim is vannak, akikkel nem ért véget. És nem is fog. Már nagyon bebiztosítom magam, igyekszem tanulni a hibáimból.

Úgy igazán, nekem még a barátzóna sem jött össze a lányokkal.

De egy volt padtársammal olyan viszonyban voltunk, hogy arról már talán elmondható, az egyfajta baráti kapcsolat volt.

Vagy legalábbis úgy gondoltam. Sokszor, sokat hülyített, egy időben már majdnem komolyan gondoltam, hogy ő többet szeretne, aztán fokozatosan kiderült, hogy azért "barátkozott" velem, mert jó tanuló voltam.

Nemrég hasonlóan jártam egy szaktársnőmmel az egyetemen, de vele nem volt olyan szoros, mindennapi kapcsolatom, mint a padtársammal. A korona miatt hónapokig nem is találkoztunk, úgyhogy ezt nem hívnám barátzónának. De amúgy online sokat beszéltünk, való életben is összefutottunk egyetemen kívül egyszer (közel dolgozunk egymáshoz), nagyon gyorsan telik vele az idő, megkedveltem, de érdekes módon ő is akkor teszi a szépet, amikor közeledik a vizsgaidőszak, segítségem kéne, etc...

Mondjuk a védelmében elmondhatom, hogy ő is nagyon sokat segített nekem. Nem tudom, olyan érdekes ez a nő is.

Nem tudom, hogy miért járok mindig így.

21F