Bármennyire is jó volt egy barátság, vannak bizonyos konfliktusok, amiken nem lehet túljutni?

Pontosan mire gondolsz? Mert nem kell mindenben egyet érteni, intelligencia kérdése, hogy ezt tudjátok kezelni. Ha nyitottan gondolkoztok, a komoly dolgok sem kell, hogy problémát okozzanak.

Én például ateista vagyok, az egyik legjobb barátnőm pedig hit gyülis. Harcos ellenzéki is vagyok, egy szintén jó barátnőm férje meg a helyi Fideszben ül. Egyik sem számít. Az első nővel vallási témákról néha beszélgetünk, a másodikkal politikáról soha. Az ilyen külsőségek ellenére is meglepően sok a közös bennünk.

Ha viszont valakinek a személyisége olyan, hogy nagyon taszítjuk egymást, azzal értelemszerűen nem leszünk barátok.

Azt hittem, hogy erős barátságunk van, aztán jött egy veszekedés.

A lány elég kritikus személy másokkal szemben, és ebben már látványosan nem voltam partner, ez pedig nem tetszett neki. (nem bunkón megkértem, hogy ne szapulja őket már) Ennek érdekes stílusban hangot is adott, lenyomott egy monológot, majd végül szinte villogó szemekkel hozzám vágta, hogy többet hozzá ne merjek szólni.

Nem is tettem. Majdnem fél évvel később végül ő keresett meg, akkor higgadtan próbáltuk megbeszélni a helyzetet. A megbeszélés része nem igazán ment, őszintén szólva. Nem szeretném a részletekkel teleírni az oldalt, de a vége az lett, hogy lerendeztük, viszont sosem lett utána olyan, mint előtte.

Egyszerűen keletkezett egy törés, amit már nem tudtunk megjavítani, hiába próbáltuk.