A legjobb barátnőm elköltözik, félek hogy egyedül maradok?

Kicsit hosszú de örülnék ha valaki elolvasná.

Sajnos nincsenek jó tapasztalataim a barátsággal.

Óvodában megismertem egy lányt vele jártam általános iskolába is, 8 évig voltam vele, de ez a lány nagyon lehúzott lelkileg, csak magáról tudott beszélni leszarta velem mivan, csak azért kelettem neki hogy valakihez tudjon pofázni meg valakivel tudja kibeszélni a többi lányt, fiút vagy akárkit. Semmi együttérzés nem volt benne, és mindig azt kelett csinálnom amit ő mondott. Tudom hogy már rég ott kellett volna hagynom, de régebben nem volt hozzá bátorságom, és nagyon hozzá is voltam nőve.

Aztán egyszercsak megelégeltem és vègetvetettem a barátságunknak.

Utána elkezdtem ismerkedni és találtam egy nagyon jó barátnőt.

Igaz csak fél éve ismerjük egymást de rögtön megtaláltuk a közös hangot. Végre úgy érzem hogy nem vagyok egyedül, és hogy valakinek számítok. Nagyon fontos nekem mert miatta lett önbizalmam és rájöttem hogy megérdemlem a szeretet.

De persze hogy ne legyen minden felhőtlen elköltöznek, ráadásul jó messze Budapestre.

Megbeszéltük hogy tartjuk majd a kapcsolatot és majd fel is megyek hozzá, csak félek ha elkezdődik a suli akkor nem lesz időm rá, vagy talál majd egy sokkal jobb barátnőt és engem meg leszar. Én pedig félek hogy ez miatt nem akarok majd mások felé nyitni és megint magányos leszek. Úgy érzem hogy őt nem tudja helyettesíteni senki:C

Sokszor sírok miatta mert úgy érzem végre sikerült találnom valakit és akkor...

Volt valaki hasonló helyzetben?

Túlgondolom vagy normális hogy most így érzek?