Szakítottad már meg a barátságot valakivel úgy, hogy ennek ellenére hiányzott? Hogy élted meg?
A történetemet elsősorban terápiás céllal írom ki magamból, de nagyon örülnék, ha mások is megosztanák a hasonló tapasztalataikat, hogy érezzem, nem vagyok egyedül.
3 éve ismerkedtem meg egy hozzám hasonló korú nővel (mindketten a 30-as éveink második felében járunk). Hamar megtaláltuk a közös hangot, jóban lettünk, amit az is segített, hogy egy utcában lakunk, a gyerekeink pedig csoporttársak az óvodában. Sokat jártunk át egymáshoz vagy ide-oda együtt, egy idő után már a gyerekek nélkül is. Barátnők lettünk.
Nagyjából fél éve vettem észre, hogy kezd rám unni, egyre ritkábban ért rá, miközben másokra mindig tudott időt szakítani. Rosszul esett, de úgy voltam vele, hogy ha menni akar, menjen, ha viszont vissza akarna jönni, én nem utasítom el, mert tudom, hogy minden barátság hullámzó. Később viszont történt két olyan dolog, ami miatt úgy érzem, nem szeretném többé a barátomnak tudni.
Először kipletykálta egy közös ismerősünk egy bizalmas titkát. Nem csak nekem, a gyerekek egész óvodai csoportján végigment. Itt azért elkezdtem azon gondolkozni, hogy rólam mit terjeszthet. Utána pedig nagyon látványosan elkezdte keresni egy befolyásos helyi politikus feleségének a társaságát, akiről már évekkel korábban elmondta, hogy "érdemes lesz vele jóban lenni, ki tudja, mire lesz még jó." A cél eléréséhez a gyerekét sem sajnálja igénybe venni, nagyon erősen nyomatja, hogy az ő gyereke és a politikusé jóban legyenek. Ez volt az a pont, ahol fájó szívvel, de lélekben is igyekeztem lezárni ezt az egész kapcsolatot.
Csak hogy hiányzik. Szinte minden nap összefutunk a boltban vagy az utcán, muszáj köszönni, és ha úgy alakul, bájcsevegni is. Kinőttünk már abból a korból, hogy látványosan megsértődjünk, és megbeszélni sem akarom ezt vele, mert a jellemtelenségen nincs mit. Személyesen nem szívesen beszélek erről az egészről senkivel, mert nem vagyok az a típus, aki kibeszéli a volt barátait, úgyhogy maradt a névtelen, arctalan fórum. :)
Történt már veled ilyen? Hogy tudtad, meg kell szakítani a kapcsolatot a másikkal, de attól még fájt?
válasza:Ezért nem ápolók erős kapcsolatot a barátaimmal. Egy személlyel volt kivétel de csalódtam is benne... azóta nem is keresem.
28f
válasza: válasza: válasza:Nekem nagyon friss a dolog, konkrétan pár hónapos.
Sok évig voltunk szinte elválaszthatatlan barátnők, rengeteg belsős poénunk volt, egy pillantásból tudtuk, hogy mire gondol a másik, szinte egy rugóra is járt az agyunk helyenként. Csakhogy.. egy idő után kimutatta a foga fehérjét (hátam mögött terjesztett ezt-azt, szemembe hazudott, bár ez csak később derült ki, ilyenek történtek), és egy ponton már betelt a pohár. Egy ideig még próbáltam kapaszkodni a barátságba, de szabályosan éreztem, hogy fokozatosan tesz tönkre.
Szóval, nehéz volt, most is hiányzik (az az énje, amit az elején mutatott, hogy mennyire volt valós.. azt nem tudom) és még fáj is kicsit, de muszáj volt megtennem.
válasza:Nálam is volt hasonló. Nem az volt az oka, hogy ő megváltozott, hanem hogy mindketten változtunk. Ő hozzá volt szokva (tőlem is), hogy a barátságunkban kizárólag az és úgy történhet, amit és ahogy ő mond. Ahogy mindketten változtunk, ő egyre kontrollmániásabb lett, én egyre kevésbé voltam hajlandó ezt eltűrni. így egy nagyobb szünet után, amit ő akart, a második próbálkozásunk sem jött össze, akkor én mondtam, hogy nekem nincs szükségem ilyen emberre az életemben. Sajnos ez igaz is. Néha azt kívántam, bár ne így lenne, vagy bár ne ő lett volna az az ember, akit ki kellett selejteznem az életemből; de ilyenkor mindig rájövök, hogy jó ez így, nem tettünk jót egymásnak.
Az a barátság, ami köztünk volt, egy keserédes, de összességében mégis pozitív emlék marad.
válasza:Én mindig azt mondom a gasonló esetekre kerdező: ilyenkor kíméletesen egyenesnek kell lenni. Legközelebb ha találkoztok, ezt mondd neki: "Nézd Mari, én nagyon sajnálom, hogy már nem olyan vagy, mint amilyennek megismertelek. Nem gondoltam volna, hogy így megváltozol, és sajnálom, hogy emiatt már nem tudok veled barátkozni. Remélem nem haragszol, ettől független szeretnék veled köszönőviszonyban lenni, mint jó ismerősök, de ennyi."
És itt le is van zárva, és még bunkó sem vagy vele. :)
válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!