Jobban szerettetek suliba járni, mint dolgozni?

NEM!

Őszintén szólva ha többet fizetnének az iskolába járásért, mint a munkámért, akkor sem mennék vissza!

Oké, megértettük, hogy te voltál a nagy király suliban, kellően el is ájultunk tőle. Többször nem kell leírnod.

Én jobban szeretem a munkát, a felnőtt létet, hiába kötöttebb. Nem mennék vissza az iskolába.

Mindenképp a suli a jobb.

Ugyan Aspergeres voltam (vagyok), beilleszkedési nehézségekkel, plusz túl komolyan vettem a sulit. Viszont ideális esetben a giminél, egyetemnél nincs jobb.

Most dolgozom.

Persze, jön az a bullshit, hogy szeresd, amit csinálsz. Hát én heti 40+ órában képtelen vagyok valamit szeretni, pláne mások elképzelései szerint végezve azt.

Én amióta dolgozom, tanulok mellette (ki is vagyok égve rendesen), de most nyáron pl elhatároztam, hogy nem fogok hobbiprojekteket csinálni (programozást tanulni autodidakt is). Ezen a nyáron pihenek.

Persze irodai jelenlét 8 óra 40 perc, utazás kétszer 1 óra, itthon minimális házimunka, néhány tornagyakorlat, aztán mire leülök, marad 2, maximum 3 óra szabadidőm. Abban meg már úgy ki vagyok merülve idegileg, lelkileg, hogy nincs erőm se színezni, se írni, se fotót szerkeszteni (hobbijaim).

A gyerekes ismerőseim élete, ahol mindkét fél dolgozik főállásban, horror. Abban semmi sincs, csak valami kevés kis alvás és rohanás.

Szerintem a felnőtt élet egyre örömtelenebb, rohanósabb és hajszoltabb. Egyfajta modernkori rabszolgaság. Közben pénz sosincs igazán, az egészségi állapot romlik stb.