Mit tegyek? Hogy tudok beilleszkedni az új osztályomba?
Szeptemberben kezdem a gimnáziumot. Nagyon félek hogy elrontok valamit és nem tudok beilleszkedni. Így is egy nagyon csendes lány vagyok.
Már van osztálycsoport meg találkoztam is már velük. Azt is tudom hogy pontosan kikkel kerülök egy osztályba. Nagyon kedves és aranyos osztálytársaim lesznek.
Az előző iskolámban nagyon sokat bántottak. Beszólogattak, lopkodták a sapkámat, rázták a buszon az ülésem amikor isztálykiránduláson voltunk. És volt olyan is hogy direkt hangosan hogy én is halljam kibeszéltek.
Szólni senkinek sem mertem. A szüleim nem vettek észre semmit. A mai napig nem is tudják. Végül mégis szóltam az of-nek és elkeztem az iskola pszihológushoz járni.
Azóta nyertem viszza belőle de még mindig bizonytalan vagyok.
Segítsetek mit csinaljak hogy be tudjak illeszkedni.
Nagyon szeretnék olyan önbizalomteli lenni mint mások.
Lehet hogy ugyanazo mennek keresztüld de ők mégis olyanok mintha ezer éve ismernék egymást.
A válaszodat köszönöm.
Ha találkoztál már velük és van osztálycsoport is, akkor igazából csak beszélgess, légy kedves, érdeklődj. Majd szeptemberben (vagy augusztusban, nem tudom van-e gólyatáborotok), légy mosolygós, próbálj része lenni a beszélgetéseknek, hallgasd meg az embereket és légy segítőkész (az elején én taktika szerűen adnám a házit is mindig, ha kérik, de azért egy idő után limitálhatod, ne hagyd azért magad kihasználni!).
Emellett nem tudom, hogy az előző osztályodban milyen tanuló voltál, meg most milyen suliba mégy, de elvileg egy gimnáziumba, és abból a legtöbb helyre olyanokat szokás felvenni, akik nem az alsó, buta réteget képezik, hanem van annyi eszük, hogy felfogják, nem menő embereket piszkálni.
Hirtelen önbizalmad nem lesz semmitől, de próbálj magadért kiállni, nem vagy sem gyengébb, sem rosszabb, sem semmilyen olyan, ami miatt hagynod kéne magad vagy megérdemelnéd, hogy bántsanak, így ne hagyd nekik!
Nagyon köszönöm a válaszod. Egy kicsit meg is hatott.
Próbálok a beszélgetések része lenni és van amelyikbe be is tudok szállni de valamikor semmit sem tudok hozzáfűzni. És ha élőben van ez nem messengeren akkor az lesz a következménye hogy csak állok ott és csöndben vagyok.
Ja és ha pintosítani akarok szakgimnázium.
Igazából az elején főként szerintem a suliról, a tanárokról és az óráról lesz szó, ehhez tuti hozzá tudsz majd szólni. Egy idő után mindenki elkezd mesélni magáról jobban valószínűleg (pl megkérdezed, hogy mit csinált a hétvégén, ő mondja hogy megnézte az XY sorozatot és akkor ha te is láttad, akkor ahhoz tuti tudsz majd hozzászólni, ha még nem, akkor meg megkérni, hogy meséljen róla), ilyenkor szerintem érdemes mindenkivel foglalkozni, odafigyelni, hogy mit mondanak, mert ha nem teszed, akkor lehet nem leszel közeli barát olyan emberrel, akivel a legjobban megértenétek egymást. Aztán később szerintem kialakulnak kisebb csapatok, valamelyiknek biztos, hogy a tagja leszel majd, ne aggódj. Jobb esetben a csapatok össze is szoktak folyni, tudnak egymásról dolgokat és érdekel mindenkit mindenki, nem csak a saját kis csapata.
Nem tudok, sajnos konkrétan tippet mondani arra, hogy mit mondj akkor, ha nem jut eszedbe semmi és csak állsz, hisz ez beszélgetésfüggő. De amit tehetsz esetleg, hogy kérdezel, érdeklődsz. Ha éppen beszélnek valakiről, akit nem ismersz, akkor megkérdezheted, hogy ki az, honnan ismerik, milyen ő, csak hogy néhány mondatban foglalják össze, hogy valamennyire megismerd. Ugyanúgy kétheted ,hogy meséljen egy általad nem ismert filmről, könyvről, a hobbijáról, akármiről. Ha sokat nem tudsz majd hozzászólni, akkor is van a legtöbb dologról véleményed és ahhoz bármikor nyúlhatsz (azaz mint valamihez, amit mondhatsz). Nem félj attól, ha lesz valami, amiben nem értesz egyet velük, érvelj az igazad mellett és hallgasd meg az ő álláspontjukat is.
Végezetül nyugi, tudom könnyű mondani, én is izgultam az elején, mikor az osztálycsoportba bekerültem, hogy ki milyen lesz, nem tudok majd mit mondani (én is jövőre leszek gimis), pedig én extrovertált vagyok. De utána szépen jött egyik témából a másik, így általában része tudtam lenni a beszélgetéseknek, de én sem vagyok benne mindben, amivel nincs is semmi gond. Nem kell mindegyik témában otthon lenned, nem kell folyamatosan neked beszélned, sőt, az sem baj, ha soha sem beszélsz sokat. Amíg normális emberekkel vagy körülvéve, addig ugyanúgy oda fognak figyelni rád is, a véleményedre, arra hogy mit szeretnél, hiába nem vagy középpontban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!