Szerintetek nem gáz az, amikor egy srác csak addig van nagyon jóban veled, addig vagytok igazából barátok, amíg bejössz neki?

#15

Igen, a "rossz ember" összességében tényleg erős kifejezés lenne rá, de nem is valami nagy jellem.

A párkapcsolatért/szexért tettetett barátság pont olyan alantas dolog, mint bármilyen más, érdekből tettetett barátság. Olyan, mint mikor barátságot tettetsz valakinek, hogy a szárnysegéded legyen a csajozásnál/segítsen munkát szerezni/gyerekcsőszködjön neked. Aztán mikor nem jön be a számításod, felszívódsz, ezzel megmutatva, hogy mikor bizalmasan beszélt neked a gátlásairól/terveiről/válásáról, és te együttérzést mutattál, valójában untatott, és leszarod. Neki meghitt élmény és kötődés volt, neked kelletlenség. Neked ő nem érdekes, nem különleges, nem fontos, csak akartál valamit. Nem is értem, hogy ez hogy fér össze a romantikus szándékokkal. Valakivel vagy együtt akarok lenni, vagy unom és nem érdekel a nyígja, de a kettő üti egymást, nem?

Egyébként az azonos nemű barátaikkal szívesen beszélgetnek a srácok, pedig azoknak puncijuk sincs, meg a farkukat is más "kezelgeti". Tehát lehetne barátnak lenni, érdekelhetne a másik ember, kedvelhetném puncira ácsingózás nélkül is. De ha meg nem, akkor ne is tegyünk úgy.

Persze, nem lehet azzal odamenni, hogy "tetszel, járunk?", hanem meg kell ismerkedni valamennyire. Mert lehet, hogy az elsőre szép és szimpatikus személyről pár hosszabb beszélgetés alatt kiderül, hogy totál különböző személyiségek vagytok, és nem illetek össze, vagy hogy ostobán szórja a pénzt, vagy hagyja, hogy szájon nyalja a kutyája, és még meg sem mosakszik.

De a megismerkedéshez nem kell a legmélyebb, lelkizős barátság szintig menni. A nagyon bensőséges témákról való beszélgetés azoknak a kiváltsága, akiket már ismerünk, a bizalmunkba fogadtunk, és a kapcsolatunk jellege egyértelmű (vagy annak tűnik, ugye). Az ismerkedés alatt elég egy könnyedebb, kevésbé mély szint a beszélgetésekben, viszont a valós énünk helyett mást mutatni értelmetlen és átverés.

Jó, mindenki a jobbik arcát mutatja, kedves-mosolygós, nem azt prezentálja, hogyan káromkodik, mikor vasárnap délben, zsíros hajjal belerúg a szék lábába. De nem tettetem azt, hogy én is szeretem a társasági pörgést, mikor ötnél több fős bulin már kijön a szociális fóbiám, meg nem hurcolászok állandóan virágot neki, hogyha szerintem ez giccses, "kifelé mutatós" nyálaskodás, és nem az én stílusom.

Legkésőbb pár hét alatt egyértelművé válik, hogy milyen irányba mehet el a kapcsolat. Ha nagyon nem biztos benne az ember, tehet egy jelzést, célzást, vagy ha bátor, akkor kifejezheti nyíltabban, hogy többre vágyik. A reakcióban ott lesz a válasz. És ha még akkor lelép, a másik nem érzi úgy, hogy átverték egy barátsággal.

Nem jó ez a taktikázás dolog. Nem működik. Ahogy a 17-es mondja, elveszik az ember a taktika mögött, nem magadat akarod megszerettetni, hanem szerepbe bújsz, a másik pedig nem érzi magát éppen megtisztelve attól, a megszerzéséért kamuztál, és remélted, hogy beveszi. Aztán mégis meddig játszanál el felvett személyiségjegyeket, értékrendet, gondolkodást, szokásokat, ha sikerül megfogni a csajt?

A 20-as azt írja, ahol van vonzalom, az már nem barátság. Ezzel egyetértek. Erőltetni egy ilyen egyoldalú barátságot tényleg szemét dolog lenne, de egy fokkal sem szemetebb, mint a barátságot tettetni. Kérdező, aki bevallja, hogy többet érez, de te nem viszonzod, annak kíméletesen de határozottan segítened kell leszakadni rólad, és elköszönni, mindkettőtök érdekében. Ő nem kapaszkodhat egy viszonzatlan szerelembe, te pedig nem barátkozhatsz egy illúzióval.

#24 Tejóisten...

3. és 5. válaszoló vagyok.

Elhangzott itt egy fontos adalék azóta. Elhangzott, hogy a srác is kimondta a barátság szót.

Ez megváltoztatja a véleményem.

Amennyiben az elejétől kezdve nőként tekintett rád és volt érzelmi réteg, akkor valóban nem kellett volna a baráti státuszotokról beszélnie.

Egyébként azzal továbbra sem értek egyet, hogy elutasítás után barátkozni kellene. Igen, az érdekes személyiség érdekes marad, a világnézeti azonosság is megmarad, az ebből fakadó tartalmas beszélgetések is megmaradnának. Azonban! Miután a lány akibe szerelmes lettem kihátrált az ismerkedesből, közös megegyezéssel kerültük egymást. Semmi szükség nincs arra, hogy kínozzam magam. Ő pedig olyan sráccal játszon barátosdit aki szerelmes belé. Igen, mai napot hiányoznak a beszélgetések es a személyisége. De én emellett fogni akarom a kezét és vele álomra hajtani a fejem:D Szóval szerintem érthető, ha nem keresem…

Nekem nagyon sok férfi haverom lett, mikor szingli lettem, aztán megint találkoztam a mostani férjemmel, és ahogy értesültek arról, hogy foglalt lettem (akkor még csak járni kezdtünk) egyik pillanatról a másikra eltűntek az életemből. Felszívodtak. Csalódott voltam akkor, mert én barátként tekintettem rájuk. Ők, mint kiderült nem.

Nincs szerintem a férfi részéről nők felé barátság. Részemről viszont az volt.