Önző lennék, mert így érzek?

Valószínűleg igen, de azért leírom. Előre is köszönöm, ha szántok rá időt, és elolvassátok!

A legjobb barátnőmmel szombat éjjel vitatkoztunk (nem veszekedtünk, vitáztunk! Mindkettőnk szeret néha 1-2 egészséges vitát lefolytatni, és sajnos egymáson kívül nemigen szoktunk mással, mert nem lehet), és azóta furcsán viselkedik velem. Kissé furcsa kimenetele lett, a végén le is írtam neki, hogy szarul esett, amit amúgy a vita alatt felém sugallt, de ezt másnap kitöröltem (gondolom, látta, de nem tudom biztosan, viszont nem akartam összeveszni vele, de tudom, nem kellett volna).

Másnap egy sráccal találkozott, és hát alakul köztük valami.

Viszont itt jön a kérdésem lényege, engem zavar kicsit a helyzet, hogy konkrétan teljesen mintha elfelejtett volna. Ne értsetek félre, amióta a srác az életében van támogatom, én szerintem többször voltam oda a srác romantikus üzeneteitől, mint ő. Most is hezitált, de én támogattam, hogy menjen, mert tudtam, hogy tetszik neki (bár ő tagadta). Utána is alig írt, csak annyit, hogy hú de jó volt, stb., én meg próbáltam tőle kérdezgetni, ha már nem mesélt magától (pedig mindig mindenről minden kis részletet megosztunk egymással), de olyan volt, mintha nem akarná megosztani velem. Tőmondatos válaszokat adott, amikre nem lehet reagálni, úgy éreztem, hogy ő nem akar velem beszélni. Ha kérdeztem, akkor 0,5-1 óra múlva válaszolt, ha 1-2 szóval reagáltam, amire már nem lehet reagálni, szinte rögtön megnézte. A 2 nap alatt párszor írt, hogy jaj de boldog, stb., próbáltam reagálni valahogy, hogy ne haljon meg a beszélgetés, de mintha neki ez lett volna a célja.

Van egy osztálytársunk, akivel jóban van, és ő általa ismerte meg a fiút. Mindig panaszkodik a csajról, és hogy mennyire idegesíti, ennek ellenére mindig beszélgetnek meg eljárkálnak együtt, ami nem zavar, csak rosszul esik, hogy őt szidja, mégis eljár vele, én állítólag a legjobb barátnője vagyok, velem találkozik annyit.

Szóval a csaj eléggé zavar, volt egy veszekedésünk is miatta, de valamennyire túltettem rajta magam (nem teljesen nyilván, ezt én is tudom), viszont ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy biztos vele beszél, neki meséli el, hogy mi történt, én pedig egyáltalán nem érdeklem (igen, tudom, biztosan van valami önértékelési problémám, kérlek ezt ne írjátok le).

Amikor a barátnőmnek felhozom, hogy zavarom-e vagy valami esetleg rosszul esik, támadásnak veszi, és megsértődik. Mondtam neki egyszer, hogy mindig én keresem, és azt mondta, ő sose keres senkit (szerintem ez nem egy érv, hogy miért nem keres engem, inkább kifogás). Többször mondta, hogy nem az ő hibája, hogy ha én nem hiszem, hogy a legjobb barátja vagyok (elég sokszor kihasználtak, nem akartam, hogy megint ez legyen, úgy gondoltam, akkor inkább hagyjuk), és hogy vele is történtek a múltban szar dolgok, nem érdekli, hogy velem ez történt, lépjek túl rajta. Nekem ez is nagyon rosszul esett, mert olyan érzésem van, hogy őt az én érzéseim nem érdeklik. Ha írok 1-2 mondatot arról a srácról, aki tetszik, akkor mindig tereli a témát, ha én írom, hogy nem vagyok olyan jól, akkor rákontráz (ha jól vagyok, akkor meg mintha le akarná húzni a hangulatom), de mintha sose érdekelném én. Szarul esik, hogy ha ő írja, hogy rosszul van, akkor próbálom benne tartani a lelket, hogy minden oké lesz, stb., ő meg nem is foglalkozik vele.

Szóval ezek elég rosszul esnek, de önző lennék, mert szeretném, hogy néha érdeklődjön kicsit ő is?

Még egyszer köszönöm, hogy elolvastátok, és hogy kiönthettem ide a szívem, még ha nincs is teljesen igazam! <3 (És bocsi, ha néhol érthetetlen, kissé össze-vissza írtam)

Külön köszi, ha válaszoltok! <3