Hogyan beszélgessek többet?
Sziasztok!
Szóval az a helyzet, hogy nem igazán vannak igazán jó barátaim és a karanténra rá zsupsz nem is igazán van és amúgy sincs ennek helye. Nem voltam egy nagy eljárós, kimozdulós ember, de úgy érzem szükségem van olyas valakire akik szeretnek és így nagyon jól ellenénk. Akár egy ember is lehet. A legtöbb barátomnak megvan a már maga baráti társasága a legjobb barátja és így sehová se férek be igazán.
Senki se vagyok így eléggé fontos vagy, hogy lehet ezt így fogalmazni. Bár ugyan vannak emberek akik számomra fontosak, de nem teljesen kölcsönös.
Sajnos nem igazán tudom sehogysem utalni vagy szóvátenni, megjegyezni, hogy hiányoznak és szeretnék velük beszélgetni, mert besokkalnak túlságosan és csak jobban hanyagolnak. Már nagyon sokat gondolok erre egy nap és nagyon fáj. Úgy érzem hogy nincs senki körülöttem hiszen sosem keresnek. Mit tehetnék, ti voltatok már hasonló helyzetben vagy mit tennétek/ tettetek?
Mielőtt valaki mondaná, hogy próbálják meg nyitni én és kezdeményezni a beszélgetést fektessük le, hogy csak ez történik de annyira nem értem milyen hangsúlyal válaszolnak néha, hogy folyton az jár a fejemben, hogy ez ilyen "flegma, bunkós" stílus. Erre persze gondolok, hogy mivanha nem ezért próbálok eltekinteni és úgy nézni mintha rendesen írták volna. Ilyenek miatt sose tudom hogy lehet rossz napjuk van vagy valami és félek is rájuk írni így, hogy zavarom őket. Persze, ha kérdezem hogy vannak, jól nincs semmi szokásos.
Nem igazán vannak mások akiknek tudnék beszélni.
"Mit tehetnék, ti voltatok már hasonló helyzetben vagy mit tennétek/ tettetek?"
Hát, semmit. Úgy vettem észre, emberi kapcsolatoknál akkor fog működni minden, ha nem erőltetem, és elengedem. Én sokat játszottam a gépen régen, onnan lett nagyon sok barátom, teljesen véletlenül. Velük találkoztam, bemutattak másoknak is, és így kialakult egy nagy kör. De ha most azt mondanám, akarok barátot, csak annyit tehetek, hogy olyasmit csinálok, ahol az emberekkel kötelező módon kapcsolatba lépek, s vagy kialakul valami a sok kapcsolódásból, vagy nem.
De én is átéltem azt a flegmázós érzést, és nem kerestem az ilyenek társaságát. Aztán lett már jó ideje pár olyan barátom (10 éve van az egyik, másik 5), akikben nulla kételyem van. Keresnek, szeretnek, tudnak rólam mindent. Velük is teljesen véletlen, egyáltalán nem erőltetett volt az ismerkedés. Az egyiket még le is oltottam először neten, annyira irritált, aztán a barátom lett.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!