Hogyan szerezhetem vissza a barátomat?

Tavaly ősszel megismerkedtem egy sráccal, aki mind szóbeli, mind írásbeli kommunikációjában nagyon kedves volt, szó szerint behízelgő modorával rokonszenvet és szimpátiát keltett bennem iránta. Párkapcsolati és álláskeresési problémákkal küzdött, mindegyikben igyekeztem neki segíteni és tanácsokkal láttam el, támogattam őt mindenben. Minden nap rám írt és a lelki gondjaival ostromolt. Órákon át nyugtattam, biztattam. Karácsony előtt felköltözött Pestre, mert felvették egy gyárba. Azzal hitegetett, hogy mivel itt élek a közelben, majd megyünk mindenfele, együtt lógunk, stb. Persze alap volt, hogy itt is segítettem neki például a közlekedésben, megmutattam neki a vásárlási lehetőségeket, többször meghívtam ebédre. Aztán egy idő után észrevettem, hogy nem keres, nem ír rám, ha én keresem, azt zaklatásnak veszi. Mivel karantén alatt unalmasan teltek az estéim és magányosnak éreztem magam, sokszor ráírtam, megkérdeztem hogy van, stb. Alig válaszolt, aztán leteremtett azzal, hogy túl sokat beszélünk, nincs ideje magára. Közben meg arról panaszkodott, hogy csak én írok rá, mások leszarják, de ő inkább nem ír senkinek. Dühöt érez magában és szét tudná verni a berendezést. Szörnyen meglepett a viselkedése, mert nem ilyennek ismertem meg. Tényleg igyekeztem mindenben odafigyelni rá, ezért fájt amikor érzéketlennek tartott, hogy minek írok rá, amikor egyedül szeretne lenni. Ezt honnan tudhattam volna, mikor két hónapja még minden nap rám írt? Most megadtam neki a lehetőséget, mondtam akkor keressen, ha úgy érzi. De félő nem fog. Hogyan szerezhetném vissza őt? Régen jól elbeszélgettünk, most meg...