Megismertem innen valakit mit tegyek?

Ne idealizáld azt a képet, amit a neten keresztül kialakítottál róla...

Túl nagy jelentőséget nem szabad tulajdonítani az ilyen netes ismeretségeknek - ahol mindenki a szebbik arcát mutatja...

Aztán jön a nagy csalódás, amikor IRL találkozáskor megmakkantok...

én is megismertem innen valakit, 20+ as korosztály vagyunk, szintén hatalmas távolság, még nagyobb is, de mi nem adjuk fel :)

Amit első írt sokakra lehet igaz, de pl rám, ránk sem az, akik tudnak értelmesen, felnőttként beszélni, lenni egymással, azok már az elején sem, de legalábbis egy idő után fixen nem csak a jót mutatják, hanem őszinték egymással. Minket ez hozott össze speciel, mert alapból én mindig úgy írok, ahogy beszélek és mindig magamat adom és ez sokaknak imponál, és ő is hasonló.

Ha ő nem akar semmit, lehet jobb hagyni. De miért nem tudtok találkozni? Te hány éves vagy, kocsi nincs? Vonat is létezik stb, én évekig 4 órás utakat tettem meg egykori páromért vonattal s busszal, akit szintén a neten ismertem meg és már vele is önmagunk voltunk és alig vártuk az első talit, mikor elmentem hozzá, és minden volt, csak megmakkanás nem :D :)

Csak üzenetben beszéltek, vagy hanggal-képpel?

Ha nem szeretnéd elengedni, akkor ne tedd. Kinéztek egy midnkettőtök számára megfelelő várost, ahova könnyen eljuttok és nem kell sokat utaznotok, aztán találkoztok ott.

Például egy Sopron-Nyíregyháza valóban nagy távolság, viszont Budapestre sok gyorsvonat (IC, Railjet) indul. 16-20 év között vagytok, diákigazolványotok van, vonatok/buszok ugyanúgy járnak. Nem igazán látok nagy akadályt, bár mostanában hideg van, de a plázákba le lehet ülni.

Nem találom értelmét az ilyen távkapcsolatoknak.

Tini korban eleve honnan lenne annyi pénze, hogy hétvégenként többezer forintot vonatozásra költsön...? Másrészt meg pont az a szép a tini kapcsolatban, hogy az ember sülve-főve együtt van, suliban, suli után.... Nem csak hetekig áhítoznak egymás után a képernyőn keresztül....