Barátaim sosem keresnek, mindig csak én kezdeményezek, érdemes ezt még erőltetni?

"Elkezdtem magamat jobban becsülni és zavar, hogy ennyire megalázkodtam velük szemben."

Helyes.

""biztos, nem érnek rá, elfoglaltak, biztos elfelejtették, hogy ezt már mondtam","

Azért nehéz ezt beismerni, mert azt akarjuk hinni, hogy érdekesek vagyunk, vannak barátaink, de közben meg le se szarnak. És nincs baj azzal egyáltalán, hogy mást nem érdekelsz, csak azzal, ha nincs is közötök egymáshoz, te pedig nem veszed észre, hogy felesleges energiát pazarolsz, és tévesen látod a kettőtök kapcsolatát.

"Nektek volt hasonló élményetek? Hogyan építettétek le a nem jó barátságokat?"

Nagyon régen. Amikor már komolyan veszed az idődet és magadat, akkor nagyon fogod érezni, ki az akinél a szimpátia kölcsönös. Azért jó kiiktatni őket, mert akkor marad időd és energiád rendes emberek keresésére, és nem fogsz kellemetlen, erőltetett beszélgetéseket másokra kényszeríteni.

Én sok "barátságot" zártam le az elmúlt években.

De úgy, hogy elmondtam, miért. Mi esik rosszul, ez miért nem jó nekem. Ez is tanulás hogy kiálljak magamért. Hogy nem csendben szívódok fel, aztán nem válaszolok. Hanem amikor elegem lett, kitálaltam.

Úgy vagyok vele, hogy inkább vagyok egyedül, mint társaságban magányos. Illetve nem kapaszkodom olyanba, ami több negatívat ad, mint pozitívat, és nem kölcsönös. Nem fektetnek annyit a kapcsolatba mint én.