Miért tesz úgy, mintha a barátom lenne, közben csak megjátssza?

Van egy barátnőm, igazából nem is tudom, hogy így kell-e nevezni, mert ahogyan viselkedik, annak elég egyértelműen nincs köze a barátsághoz. Meghallgatjuk egymást, nemcsak én őt, hanem ő is (főleg ő) az én problémáimat, úgy tesz, mintha segítene. De közben érzem, hogy nem érdeklem igazán, alig találkozunk, havonta max egyszer. Ami nem baj, mert nagyon elfoglalt vagyok így is, de nem érzem azt a legjobb barátnő feelinget, akiben bármikor megbízhatok és fordítva is. Titkol néhány dolgot, pl. tudom hogy megcsalta a pasiját, mert nem szereti, de nem akar róla beszélni, és ezt tiszteletben tartom, de közben olyan érzés, mintha nem bízna meg bennem eléggé, hogy elmondja. Hiába próbálkozom. Mindenesetre, amikor találkozunk, akkor kedves, meg mindig érdeklődik, és tervezi velem a jövőt, hogy elmegyünk majd közösen utazni, meg ide meg oda. Viszont ezek csak szavak. Pl. egyedül töltöm a karácsonyt, mert covidos lettem, és nagyon rosszul érzem magam, de nem is kérdezte meg, hogy hogy vagyok. Semmit nem írt, pedig még 2 távolabbi barátom, vagyis ismerősöm is megkérdezte, hogy jól viselem-e, és hogy vagyok. Ő semmi. Persze, tudom, családozik, stb. de nem érzem azt, hogy barátnők lennénk.

Nem akarok hisztizni, de muszáj vagyok, mert nem bírom magamban tartani, és biztosan nem most fogok vele erről beszélgetni.

Ha nem akar a legjobb barátnőm lenni, vagy a barátnőm, akkor miért tesz úgy? Miért ígérget? Miért mond szép dolgokat, miért hallgat meg?