Annyi mindenkinek mondtam mar, hogy baj van, senkit sem erdekel. Jol teszik?

Kicsit hasonlóan vagyok. Amikor ők lent voltak, én segítettem. Volt olyan, akit öngyilkosságról beszéltem le. Nos, nála céloztam pár dologra az elmúlt napban, konkrétan elmondtam, hogy nagyon nem vagyok jól... De, kb. alig reagált rá valamit.

Szerintem durva, hogy ez van.

Én is voltam már hasonló helyeztben és volt olyan barátom aki támogatott és volt olyan aki pedig emiatt kilépett az életemből.

Szerintem ha konkrétan elmondtad nekik vagy utaltál rá, akkor észre kéne venniük és támogatni téged vagy megpróbálni segíteni kikerülni a depresszióból.

De ilyenkor derül ki, hogy ki az igaz barát és ki pedig nem.

Nézd, én mondanám, hogy segíteniük kéne, de itt ez a 2020-as év, az embereknek millió+1 bajuk van, így nem biztos, hogy a depis barátjuk éppen aktuális nyűgjével akarnak foglalkozni. A hozzád hasonlóknak úgyis mindig van valami gondja, amin keseregni lehet, egyszerűen lehetetlen elvárni, hogy minden alkalommal legyen valaki, aki segít ezen. Amúgy is, mire mennél azzal, ha hetente kapnál egy buksisimit? A probléma a te fejedben van, a barátaidnak pedig nincsenek olyan ismereteik, amivel tényleges segítséget nyújthatnának. Keress fel egy pszichológust, ez olyasmi, amit online is lehet csinálni. Te fizetsz neki (vagy nem, ha ingyenes), ő pedig meghallgat és talán tud olyat mondani, aminek hasznát veszed majd.

Elárulom, aki nem hajlamos depresszióra, az az életben nem fog megérteni téged, én sem tudnám átérezni és ha utalgatnál nekem, meg elmondanád, én sem bírnék sok mindent mondani rá, mert nem értek hozzá. Az első pár alkalommal még aggasztana, hogy ez van veled, aztán minél többször fordul elő, annál immunisabb lennék a problémáidra. Hagynám, hogy elmond, mondanék pár tök általános dolgot, és ennyi.

Annak amúgy mi értelme van, hogy hánytatod magad? Azon kívül persze, hogy semmi. Ki a bánat akár önszántából hányni? Tök szar érzés, örülök, ha megúszom. Vagy így akarod magadra felhívni a figyelmet? Tényleg nem értem, mert a problémát nem fogja megoldani, és gondolom jobban sem leszel tőle, ha mindig igényed van rá.

És mielőtt bárki azt mondaná, hogy könnyen beszélek úgy, hogy semmi bajom nincs, de van, vagyis volt. Sokáig pánikbeteg (az emberek ezt sem szokták megérteni, és nem is várom el attól, aki soha nem tapasztalta meg, milyen majdnem megfulladni) voltam, majd ennek következtében nyugtatófüggő. A pánikbetegségem a gyerekkori sérelmeim miatt alakult ki, ezért elmentem pszichológushoz, aki néhány hónap alatt segített rajtam, azóta egyszer sem nyúltam nyugtatóhoz, sőt, bánom, hogy egyáltalán megtettem.

Tényleg nem bántani akarlak, de ha ennyire komoly a problémád, ami túlmutat a barátaid megértőkészségén, akkor nem az oldja meg, hogy továbbra is energiavámpírkodsz rajtuk, hanem szakszerű segítséghez fordulsz, és alapjaiban véve kezdesz valamit magaddal.