Mit lehet tenni ebben a helyzetben, hogy ne ártsak neki?

Köszönöm a válaszokat.

Sajnos elég szerencsételenül alakult ez így, az elején mindketten próbáltunk nem belecsúszni abba, hogy kötelességből és kedvtelésből is annyi időt legyünk együtt, ami még nem sok, de nem jött össze. Leginkább azért, mert mikor már megmondtam, nekem egy kis távolságra van szükségem, akkor mindig jött valami előre lebeszélt program vagy olyan esemény, amire közös ismerős miatt voltunk mindketten hivatalosak.

Már tavaly ősz óta egymáshoz köt minket több szál és ez sokszor nekem is jól jött, mert nagyon rossz időszakom volt már tavasz előtt bőven, így jól esett, ő mindig ott van és számíthatok rá, ezt pedig próbáltam viszonozni, hiába másokkal alig beszéltem. Aztán erőt vettem magamon és elkezdtem élni az életem, ő meg megmaradt ugyanott és ugyanazt várta tőlem.

Megismertem a fiút, akivel az első pillanatban teljesen egy húron pendültünk és sajnos a hülye fejemmel (mert akkor még nem esett le mit érez irántam) elhívtam a barátomat is közös dolgokra, nehogy véletlenül beleszeressek a fiúba, mert nem éreztem magam késznek egy kapcsolatra. Ott romlott el igazán minden. Már olyanokba belekötött, hogy milyen arányban kinek kedveskedem, kihez beszélek többet, stb. Próbálom visszafogni magam és nem említeni, aki nekem tetszik, de szinte lehetetlen, ha nem ketten vagyunk, mert másokat érdekel hogy halad a kapcsolat és nem nyöghetem be: Hahó, neki ez nagyon kínos téma.

A távolságtartást egyre jobban erőltetem. Eddig, ha két napig nem írtam, már hívott, hogy beszéljünk, de az utóbbi pár hétben már 3-4 napig is, csak ír egyszer naponta, de nem kéri, hogy beszéljünk mondjuk telefonon. Úgy érzem ő is kezdi megérteni az igényeim. Közben meg folymatosan azt érezteti mennyire nem bírja, hogy megint nem lehet sehová menni, meg mekkora igénye van a társaságra, de mindenki elfoglalt. Érthető, meg minden, de egyszerűen belefáradtam már abba is, hogy másoknak szóljak, keressék meg őt, mert örülne neki. Egyszerűen elég. Szeretnék magánéletét, mert oda jutottam, már csak belekötni tudok a véleményébe az általam elmesélt történésekről, mivel nem egyezik az enyémmel és nincs kedvem hallgatni az eszmefuttatásait. Túl sok volt belőle és unom.

Egy kis plusz információ a kérdéshez, mert most megláttam és hátha jól jön bármikor bárkinek.

Több, mint másfél évvel a kérdés után végre sikerült lépnem. Nem egy városban lakunk már, a legtöbb közös dolgunk lezárult és közös barátunktól is kértem véleményt, hogy ugye nem lesz harag, ha végleg kizárom a mindennapjaimból. Őszintén, röviden, tömören elmondtam neki mi a véleményem és nem tudom tovább fogni a kezét. Kért egy utolsó beszélgetést, amit szintén rövidre zártam és ennyi. 2 hónapja egyikünk sem írt a másiknak és hiába hiányzik, rengeteg stressztől megkímélem magam. Szabaduljatok meg a számotokra toxikus személyektől, hiába jó emberek.