Hogy kezeljem az egyik barátom bunkó párját?

Van egy baráti körünk, akikkel rendszeresen összeülünk beszélgetni, vacsorázni, társasozni. Eleinte csak mi mentünk, aztán akinek volt párja, az hozta őt is. Úgy gondoltam, mindenkinek jobb, ha nem húz el otthonról egyedül, hanem a számára fontos ember is részt vehet ezeken az összejöveteleken, talán hangulatosabb is.

Az egyik barátom párja viszont rendszeresen tönkreteszi ezeket az összejöveteleket. A többiekkel semmi baj nincs, jól kijövünk, a párját is nagyon kedveljük, mert szórakoztató szokott lenni mindig, de vele egyszerűen nem.

Mikor először találkoztam vele, azt hittem, hogy csak félénk. Nem nagyon szólt hozzánk, nem volt nagyon érdeklődő, inkább a párjával sutyorgott. Ezen túltettem magam, bár még nem találkoztam ilyennel, pedig alapvetően sok visszahúzódó embert ismerek. Ahogy haladt előre az este, úgy lett rosszabb. Bekuporodott a sarokba telefonozni, ha beszéltünk hozzá, ránk sem nézett, csak oda-odaszólt egy szót és pötyögött tovább. Többféle játékkal játszottunk, gazdálkodj okosan, beugró, kártyajátékok, egyikbe se szállt be, pedig mondtam neki, hogy szívesen elmagyarázzuk a szabályokat, ha nem ért angolul, akkor vannak magyar játékok is, stb... Mindent elutasított. Aztán 10-kor elkezdett egyre többet sutyorogni a párjával és végül hazamentek...

Ez előfordult 2-3-szor, mikor úgy éreztem, hogy szólnom kell. A többieken is úgy láttam, hogy nem szeretik ezt az új "divatot", mikor nem volt ott a párja, egészen másképp szórakoztunk, azt szoktuk meg és ez sokunknak csalódás volt.

A mostani vírusos időszakban sokat beszélgettünk Discordon is videóhívásban, baromi irritáló volt, hogy voltak bizalmas témák is, amiket szerettünk volna megdumálni, közben a háttérből beszűrődött, hogy ott sutyorog rólunk a párja neki és néha kacarászik azon, amit mondunk. Szóltam eleinte hozzá is, gondoltam, hogy hallja, hátha bekapcsolódik, de arra nem jött válasz. Ezt csinálta személyesen is, a barátunknak mondta sutyorogva a dolgait a szemünk láttára és hozzánk meg nem szólt.

Következő találkozó előtt beszéltem a többiekkel négyszemközt, végül úgy éreztem, jobb, ha beszélek ezzel a barátommal, hogy mit javasol, mi legyen. De nem nagyon tudott mit mondani, csak bocsánatot kért a párja nevében. Kérdeztem, hogy rosszul érezte magát vagy mi? Mondta, hogy nem. Mondtam neki hogy nem erőszak a disznótor, ha nem szeretne jönni, ne jöjjön legközelebb, nem fogunk megsértődni, de úgy éreztem, nem akar ott lenni...

A következő találkozónál úgy volt, hogy nem jön, legalábbis előtte egy órával írtam a barátomnak és azt mondta, hogy egyedül jön. Aztán mikor már úton voltak, szólt, hogy jönnek. Gondoltam, majd megbeszéljük, ez úgyis egy vacsis összejövetel lesz, nem társasos, talán ha együtt csinálunk valamit enni, azt jobban fogja élvezni. Belibbent az ajtón, rám sem nézett (én voltam épp aki meghívta őket) mormogott valami köszönést és leült a szoba legtávolabbi sarkába.

Kicsit bíztam benne, hogy talán bocsánatot kér végre, de naiv voltam... Végül megbeszéltük együtt, mi kell a boltból és úgy volt, elmegyünk egy másik barátommal a közeli boltba bevásárolni. Aztán ez a barátom is felajánlotta, hogy jön, mert nem akart minket ugráltatni azzal, hogy milyen sört kér. Azt hittem, a párja elül addig, voltak ott páran, az én párom is otthon volt épp, beszélgetett a többiekkel. Erre felpattant, hogy ő is jön. Oké.

Hát a boltban szépen bevásárolt magának. A másik barátom fizette az egészet, úgy volt vele, hogy majd visszaadjuk valamikor. A kasszánál láttam, hogy vettek szőlőt meg pár apróságot is (külön mentünk, én a másik barátommal meg a páros együtt - eredetileg ezt sem így gondoltam). Aztán mikor hazaértünk, hogy elkezdjük csinálni a kaját, barátom párja kivette a csomagból a szőlőt meg amit ők külön raktak a kosárba és visszavonult a szoba sarkába. Párom már látta rajtam, hogy kezd rohadtul elegem lenni, de ezért igyekezett úgy felosztani a feladatokat, hogy mindenki bekapcsolódjon. Ebből nem lett semmi. A barátom fogta a zöldséget, ami rá lett bízva, hogy felkockázza és bevitte a szobába az asztalhoz szeletelni, amíg mi kinn voltunk a konyhában a többiekkel. A párja odakuporodott mellé és nézte, ahogy dolgozik, miközben rólunk sutyorgott továbbra is. Néha odamentem hozzájuk, beszéltem velük, de mindketten úgy néztek rám, hogy "húzz innen most". Visszatértem inkább a többiekhez. Aztán beraktuk a sütőbe a kaját és leültünk körbe a szőnyegre beszélgetni. Ő is csatlakozott, elővette a mobilját és ott nyomkodta, hozzánk sem szólt. A kaja még javában sült, mikor kijelentették, hogy ők mennek haza. Erre már a többi barátom is felmordult, hogy mi ez, miért. Csak annyi volt a válasz, hogy későre jár. Először azt mondta a barátom, hogy hív a párjának egy taxit. Aztán végül ő is ment vele.

Teljesen elkeseredett voltam. Arra sem voltak hajlandók, hogy megvárják a vacsorát, amit magának vett más pénzéből, abból meg sem kínált minket, szerintem iszonyat gusztustalan és sunyi bunkó módon viselkedett...

A barátom írt utána nekem, hogy tudja, mit akarok mondani és sajnálja, reméli, mi jól érezzük magunkat. Végül erre nem válaszoltam, nem éreztem magam olyan állapotban, hogy bármi helyénvalót tudtam volna írni.

Nem tudom, most mi legyen... Beszéljek-e valamelyikükkel erről? Múltkor sem ért semmit. Viseljük el, hogy ilyen, visszafogja a barátunkat és az egész hangulatot elcseszi és tűrjük meg továbbra is? Vagy mondjuk meg, hogy ne jöjjön? Mit csináljak?