Érezted már úgy, hogy nem éri meg ismerkedni, nyitni mások felé mert úgyis eltűnnek?

Nem azert nem erdemes mert eltunnek.

Nem.

Nem azért nem éri meg, mert eltűnnek. Persze ez is benne van a pakliban, mostanában divatos lett a ghostingolás. De nekem azért nem éri már meg, mert egyszerűen belefáradtam a hazug emberekbe. Sosem mondanak igazat, mindig sunyított valamit eddig az összes delikvens. Sajnos nekem rossz tapasztalataim vannak, persze van egy kevés jó is, de inkább a rossz emberek találtak be. Nem tudom mi az oka, akármennyire is vagy odaadó, kedves, őszinte, annál erőteljesebben taposnak át rajtad. Szóval nekem már elfogyott a türelmem, belefáradtam mindenbe. Feladtam az ismerkedést, úgy vagyok vele ha valakivel együtt kell legyek, akkor úgyis együtt leszek. De hogy én mégegyszer menjek, pitizzek, kedveskedjek, szeressek valakit, aki mocsok és kétszínű, na nincs az a pénz. Ha nem voltam elég jó kedves, jószívű, törődő emberként, akkor nincs szükségem senkire. Szemétnek kell lenni, akkor értékelnek majd.

Igen. De nem csak azért mert eltűnnek.

Nem csak azért, hanem a fejedre nőnek.

Itt ez teljes mértékben igaz.

Az embernek egy fix pont van az életében ilyen téren, az pedig a családja.