Ismerkedéskor számít, hogy a másiknak hány barátja, ismerőse van?

Nekem számít. A túl sok mellett például eltörpülsz és lehet, hogy örökre a sokadik helyen leszel és minden hétvégén rádvágják az ajtót és mennek szórakozni... Volt benne részem.

De ismertem olyat (egy barátom nője), akinek nem voltak barátai egyáltalán, okkal... Mi sem hívtuk már a barátunkat sem, mert mindig hozta a bunkó nőjét, aki csak tönkretette a bulit a sarokban kuksolós, csak a párjához beszélős tuksiságával. Egy játékban sem volt benne, csak mobolt nyomkodni járt közénk meg sutyorogni a sráccal, természetesen rólunk, miközben ottvoltunk és néztük.

Szóval, én kerülöm a végleteket. Nyilván az teljesen mindegy hogy valakinek 2 barátja van vagy 20, legalábbis számomra.

Engem az sem zavar, hogy ha egy barátja sincs, ha önszántából nincs. Tehát hogy ha szabad akaratából tölti egyedül az idejét, az oké. Ha otthon pityereg, hogy menne, de nincs kivel, az azt jelenti, hogy ha összejövünk, én leszek az összes barátja, és nekem az túl nagy teher.

Ezzel szemben az se jó, ha rengeteg barátja van, mert akkor vagy falkavezér, akik alapból taszítóak, vagy követő, akit rá lehet venni akármire.

Nem értem, hogy miért kell lepontozni a 4-est. Igaza van!

Nekem is teljesen mindegy hány barátja van, inkább az a fontos, hogy azok a barátok milyenek. Én ezzel úgy vagyok, hogy nekem is van 1 igazi barátnőm, akivel olyan mintha testvérek lennénk. Nagyon örülnék, ha mondjuk a páromnak is lenne. Nem szeretnék én lenni az egyetlen ember, akivel kibeszél mindent, meg az egyetlen, akivel mindig együtt lóg. Meg akkor lehetnének közös progik a barátokkal is. Azt nem tudom, hogy létezik-e olyan ember, akinek önszántából nincsenek közeli barátai, de az is ok lehet, ha tényleg egy ilyen introvertált személy, és nem csak ő nem tud barátkozni és 2 az 1-ben kapcsolatot akar, hogy párkapcsban is vagyunk, meg én helyettesítem a barátait is. Kell az a legalább 1, de igazi mély barátság.

Szerintem annyiban számít, hogy jobb, ha hasonló a hasonlóval jön össze.

én introvertált vagyok, van pár jó régi barátnőm, de mondjuk két-háromhavonta ha látom őket. inkább a munkatársaimmal csevegek.

Nem tudnám elviselni, ha a párom a társaság középpontja lenne, és állandóan bulizni járna az ezer haverjával. Nekem kell a kettesben töltött idő, meg ne legyen sok-sok barát a mindennapok része. Az rendben van, ha valamivel extravertáltabb, mint én, de ne legyen túl nagy a különbség.

Ugyanakkor olyan barátnőm is van, aki meg a társaság lelke, és mindenkivel barátkozik de mindenkivel csak pár percet beszél. Neki meg introvertált barátja van, és hülyét kap tőle, hogy a fiú ráakaszkodik a bulikban, miközben ő mindenkivel kommunikálni akar, repked.