Ha valaki erkölcsileg felsőbbrendű mint a többiek, akkor érezhezi magát és vallhatja magát annak?

Kicsit emlékeztet ez az egész egy régi ismerősöm esetére.

Ő más viselkedésű ember volt, csak az alapmozzanatok ugyan azok.

Adott egy toxikus személyiségű ember, aki ezzel mindenki mást elüldöz maga körül, majd legyártja az indokokat hogy mi volt a probléma mindenki mással, még ő teljesen feddhetetlen, az összes többi ember hibája minden.

16,17:

Érdekes, ahogy a Dunning-Krügert az erkölcsre is vonatkoztatjátok. Szerintem az erkölcsre annyiban nem vonatkoztatható, hogy az erkölccsel kapcsolatos ismeret nem függ össze az erkölcsi szabályok (Kinek az erkölcsi szabályai? Eleve kérdéses, létezhet-e egyetemes erkölcs.) betartásával. Azaz adott erkölcsi rendszeben lehet valaki erkölcsös az erkölcsi ismeretek hiányában is, de fordítva is igaz, lehet erkölcstelen, aki jól ismeri az erkölcsöt.

Emellett egy adott társadalom erkölcsi szabályai végesek, nem biztos, hogy nem lehet teljes egészében megtanulni.

Egyébként a kérdező legnagyobb jellemhibája nem is ez, hanem az ítélkezés. Egyáltalán nem tudja, hogy amit ő erkölcsi bűnnek lát, amögött adott esetben mi van. Pl. mikor naiv gyerek voltam, kategorikusan elítéltem a válásokat, főleg ha kiskorű gyerek is volt a családban, aztán anyósomék elváltak, akkor még kiskorú sógornőm is ott volt, de láttam azt is, hogy két rossz közül a kisebbiket választottak, mindenkinek rosszabb lett volna, ha együtt maradnak. Meg láttam azóta sok más hasonló esetet is, sok esetben ami naivan nézve bűn, valójában kényszerű kisebbik rossz döntés.

20:

Nincs tökéletes emberismeret, bárki tévedhet. Én sem vagyok rossz emberismerő, feleségem nálam is jobb, de ő is sokszor tévedett már, de szerencsére mi óvatosak vagyunk, nem megyünk senkinek neki alaptalanul.

21:

15 nem mondta ezzel, hogy mindenki egyformán esendő. Hanem azt mondta, hogy aki a legnagyobb szájjal hirdeti az erkölcsi felsőbbrendűségét, ott valami nem stimmel.