Hogy viselkednél egy ilyen régi baráttal?

Olyan értelmesen írsz, de mégis annyira furcsa nekem, hogy nem tiltottad le azonnal és felejtetted őt el. Lehúz, durván beszél veled, ki akar használni. Ez mi, hanem tökéletesen elég ok arra, hogy soha többet ne beszélj vele? Én mondtam volna neki, hogy "látom, milyen vagy, és nagyon rossz veled beszélgetni. Semmilyen kapcsolatot nem akar fenntartani veled soha többé. Kár, hogy így alakult, hogy ilyen lettél. Szia."

"? Nekem pl előbb lesz esküvőm, ha nem hívom meg, okot adhatok a további bunkózására?"

Az, hogy a másik felé nem nyitsz, nem ad okot semmilyen bunkózásra. Ennek ellenében, akkor is bunkózni fog szerintem, ha nem adsz okot neki. Másrészről, meg ESKÜVŐRE HÍVNI ILYEN EMBERT? SOHA az életbe nem tenném.

"Már azon gondolkodom, mivel rendszeresen leráz meg nem ír vissza, többet én nem válaszolok neki, ha ír. Jogos lenne ez is szerintetek?"

Erősödj meg és legyél önálló. Kövesd az érzéseid. A te életed. Te akarsz ilyen emberrel beszélni? Én nem akarok, ezért nem válaszolnék. Nem keresném, hogy jogos-e, vagy sem, hanem követném, ami nekem jól esik. Iszonyat jó érzés mindenkit lekoptatni, akihez nincs kedvem, mert rosszat okoz nekem.

Azt vettem észre, az embereknek nagyon nehéz lekoptatni másokat. Leginkább szerintem azért, mert bűntudatot éreznek, a másik ember meg szidja őket ezért. Pedig nyugodtan lehetne ezt csinálni, mert azzal, hogy nem adsz teret egy másik embernek, te SEMMI rosszat nem teszel az égvilágon.

"Mintha az ő barátsága értékesebb lenne, mint az enyém? Fordítva gondolnám..."

Megértem, hogy dühös vagy, és érthető, amit érzel. Az ő érzései is érthetők a sajátos szempontjából, ilyen embereket ismerve lehet beképzel valamit, hogy te nagy valakinek érzed magad, és ha már akkora az egód, akkor az igazságérzete lehet azt mondja, hogy megéri téged kihasználni és átverni. De nem hiszem, hogy annyira tudatánál vannak az ilyen emberek.

Szerintem túl sok energiát fordítasz az ilyen emberekre. Lehetnél önmagad, szabadabb, nem kellene aggódnod, ki mit szól a dolgaidra, főleg akkor nem, ha úgyis megszakítod az emberrel a kapcsolatot. Aztán kibeszél, elhord, stb. És? Ezer ember fog még elhordani, és úgy is elhordanak, hogy nem is tudsz róla. Ezek nem számítanak. Egymást is lehordják az emberek, MINDENÉRT. Az emberek amit kiejtenek a szájukon, a 65%-a abból áll, hogy mennyire rossz volt hozzájuk a másik, és mit képzel magáról.

Meghallgatnám a másik lány véleményét is, mert ez a sztori anélkül nem teljes.

Az egyikőtök tizenkilenc a másik egy híján húsz. Mindkettőtökben van valami irritáló.

"én kerültem feljebb a társadalmi ranglétrán"

A barátnőd írígynek tűnő magatartását okkal sérelmezed, de közben nem veszed észre mi olyan zavaró az írásodban,...... anyagias lettél, de nem jó értelemben.

Neki savanyú szőlő, ráadásképp nyomasztó a dicsekvő nagyképűséged amit észre sem veszel.

"nekem lett egy ambíciózus, tanult párom, akivel együtt felfuttattuk a vállalkozását, és most elég jól élünk"

A társadalmi mobilitást a párkapcsolatod révén érted el, magadtól most is ott tartanál, hogy sehol se.

"elkezdett szemét módon viselkedni"

Te is az vagy. Ahelyett, hogy szemtől szemben beszélnél vele ide jössz hozzánk kidumálni. Tényleg, nagyon 'jellemes' vagy.

Az esküvőre nem kell meghívnod, mert ennek a barátságnak vége.

És mielőtt mentegetnéd magadat, meg a hozzászólásokban keresnéd a kapaszkodót szerezz be némi önkritikát is. Szólok, pénzért nem vehető, attól nem leszel tökéletes.

Én hagynám a fenébe.

Van egy hasonló sztorim, de a másik végletből. Van egy általános iskolás barátom, aki régen elég rossz tanuló volt és kb. azt az utat mutatta volna, hogy átlagos élete lesz. Én jól tanultam, nagy jövőt jósoltak nekem. Igen ám, de ott volt a családi háttér. Az övé nagyon támogató volt, mindenben segítették. Az enyém mérgező és lehúzó volt.

Végül, ő elért szinte mindent. Lett egy nagyon jó barátnője, akit elvett és jött a gyerek. Nekem egy kapcsolatom sem volt ehhez elég jó. Kiment külföldre, jó melókat talált, jól keresett. Itthon csinált egy vállalkozást. Én évek óta az egyetemen szívok és csak rosszul fizető, húzós melókat találtam.

Bennem is felmerült, hogy ja, ő sokkal előrébb van az életben és neki milyen jó, DE nem lettem rá irigy. Igazából örülök, hogy neki ezek összejöttek. Pofám nem lenne lehúzni vagy elhajtani, ha épp dumálunk. Ettől vagyunk barátok. Ha a barátnőd erre képtelen, akkor már nem is a barátod.

A másik oldalról szintén volt egy barátom, ő gimiből. Rengeteget lógtunk együtt, a gimi után is tartottuk a kapcsolatot. Aztán, a részéről egyre inkább éreztem egy kis távolságot. Az élet neki is bejött. Elvette a csaját, kaptak szülőktől pénzt házra meg ilyenek. Aztán volt egy dolog és én már nem vagyok rá kíváncsi. Csinált valamit, ami nagy pofátlanság volt, azóta nem is beszélek vele. Neki elszállt az agya arra, ahol most van.

Engedjétek el egymást, ez a barátság már sorvadóban, nem olyan mint régen. Az élethelyzetek, és a minket kísérő emberek személyisége is változik, formálódik. Próbáltál javítani a helyzeten, de nem sikerült, lelkiismeretfurdalás nélkül engedd el.

Ne félj a 'puffogástól', majd elmúlik.