Ő bántott meg, mégis engem állít be szemétnek. Mit gondolnak az ilyen emberek?

Annyit csalódtam már "barátokban", hogy eljutottam arra a szintre, hogy bár, vannak olyan ismerőseim, akiket nagyon kedvelek, de nem tartom igaz barátoknak, csak jó néha összefutni velük és jókat beszélgetni. Aztán jött egy lány, akivel azonnal egy hullámhosszon voltam, annyira kedveltem, hogy azt hittem újra van egy igaz barátom. Észrevettem ugyan a hibáit, de nem tulajdonítottam neki jelentőséget, hisz mindenkinek vannak és sokáig úgy voltam vele, hogy oké, kicsit fura, de sokkal több a jó tulajdonsága, mint a rossz. Kiálltam érte mindenkinél, aki panaszkodott rá, mindig a másik felet láttam a hibásnak, mert az ő szemszögét néztem elsősorban, de persze engem is átbaszott. Amikor szembesítettem azzal, amit tett akkor jött azzal a szöveggel, hogy "bocsánat, amiért ilyen szar ember vagyok, tudod én sem lehetek tökéletes, de nekem meg rosszul esik, hogy van egy millió gondom és még te is idegesítesz"..Hát, ez elég fura bocsánat kérés azok után, hogy hónapokig hülyének nézett. Most minden közös ismerősünknek jön azzal, hogy én bántom őt, mert mertem felé jelezni, hogy mennyire nem volt szép dolog, amit csinált. Próbálom nem idegesíteni magam rajta és elengedni, mert ő is csak egy színésznő volt az életemben, mint mások, de közben mégis idegesít, hogy már megint ennyire hülye voltam, hogy valakit közel engedtem magamhoz, miközben nagyon jól bevált, hogy nem barátként, csak közeli ismerősként gondolok azokra, akiket kedvelek. Szerintetek az ilyen emberek miért csinálják ezt? Bántanak másokat, aztán úgy csinálnak, mintha őket bántották volna. Mi ebben a jó?