Mit kezdjek ezzel a barátsággal?

Mind a ketten 22 évesek vagyunk és kb. 15 éve vagyunk barátok vagyis már csak olyasmik, kisiskolás korunk óta.

Sokat gondolkodtam, hogy ki írjam ide, de kíváncsi vagyok külső szemmel ti hogy látjátok ezt.

A barátnőmmel régebben nagyon sokat lógtunk együtt, mindent megtudtunk és mindenről tudtunk beszélni. Most az utóbbi 2,5 éve eltávolodtunk egymástól, kevésbé keresi a társaságom. Szinte csak akkor keres, ha valami bántja. Személyesen, csak akkor találkozunk ha a pasija elhív, hogy menjek el velük koncertre, kiállításokra, szülinapi partira stb. Néha meg a barátnőmmel tök jól el tudunk beszélgetni, hülyéskedni, szintén chaten.

Volt már olyan, hogy nem esett jól otthon lennie, mert volt egy kis vitája és csak akkor hívott volna el találkozni,amire nem tudtam elmenni, mert a nagyszüleimnél voltam. Olyan is volt, hogy megigérte, hogy be mutat egy jó fiú barátjának, ami szintén nem jött össze. Jó, ez lehetett azért mert a fiú nem akart találkozni vagy nem ért rá vagy egészen más oka is lehetett, igazából nem tudom, mert nem mondott semmit róla csak hogy bemutat neki. Ez volt 5 hónapja és nem történt semmi. Aztán, meg minden félével hiteget, amiről szinte virít, hogy nem gondolja komolyan (ezt az utóbbi 2 hónapban kezdte el).

Amikor, megpróbáltam ezt megbeszélni vele, akkor csak terelte a témát. És rengetek ilyesmik történnek, csak nagyon hosszú lenne mindet leírni. Nem tudom, hogy mit gondoljak erről a barátságról, már ha lehet azt annak nevezni. Szerintetek?